Szeretsz kimenni a játszótérre gyermekeddel?

Nem nagyon szeretem, de talán az az oka, mert messze van a játszó és ritkán megyünk.

75%-os: a válaszoddal magadat minősíted. Te is ide irogatsz, akkor Te is irigy és rosszindulatú vagy?

Ott a pont az utólsó válaszolónál! :-)

Egyébként ahogy látom, tök mindegy, ki mit írt, mindenki le van pontozva.

Csak egy kérdés, kedves anyuka, aki a gondolatát is gyűlölöd a játszótérnek: a kislányodat is meg fogod fosztani az élménytől? Tehát nem viszed a többi gyerekkel játszótérre? Ha meg mégis, de süt rólad a tömény undor, vajon hogy fogja az a szegény kicsi jól érezni magát?

Játszótér nélkül is fel lehet nőni, de a gyerekek nem véletlenül szeretnek oda járni ám! :-)

A véleményem pedig arról, hogy hány irigy és rosszindulatú anyuka van: nos, van pár itt a gyakorin is, akad a játszótéren is, meg a közértben, a hentesnél, a strandon, az orvosnál..... Én hiszem, hogy a többség igenis olyan, akivel érdemes ismeretséget kötni, barátkozni!

Nem mindig.

És nem fogjátok elhinni nem az anyukákkal van bajom, mert felületesen még a leghülyébb emberrel is el tud beszélgetni akibe szorult némi intelligencia, hanem inkább a gyerekekkel van bajom.

Valahogy olyan furcsák, nem azt mondom, hogy el vannak kényeztetve, hanem inkább nincsenek korlátok, minent szabad, semmi nem számít. Az én fiam 2 éves, kicsi még, de ő is szeretne csúszdázni, vagy hintázni, de ha nem figyelek, ellökik, lelökték a csúszdáról, mert lassú volt, úgy lelökték, hogy kitört a foga, mert fejre esett, senki nem jelentkezett egy pofonért, pedig nagyon viszketetett a tenyerem. És nem láttam pont amikor történt az eset, ezek a gyerekek nem hülyék, kifigyelik amikor nem figyelek, és már ütik vágják a kisebbeket. Nem csak az enyémmel ilyenek, hanem szinte mndegyik kicsivel, kivéve a kistesókat. Volt, hogy egy kislányt úgy meglöktek a hintával két nagyobb fiú, hogy a kislány kiesett és koponya sérülésekkel vitték kórházba. Vagy volt, hogy egy kislány és egy kisfiú megetették homokkal a fiamat. Szó szerint teletömték a száját. Az egyik lefogta a másik homokozólapáttal teletömte a száját míg én elsétáltam a játszótér végében lévő kukához. A gyerek majdnem ott fulladt meg a homokozóban.

És hiába kérdezitek hol vannak a szülők. Nem tudom,hogy ott ülnek vagy sem....nem tudom látják e vagy sem. Soha nem jelentkezett még sem anyuka sem apuka ha ilyen történt. Volt hogy lestem kihez megy oda a gyerek, akkor odamentem, megkérdeztem miért nem szól rá a gyerekére amikor látja, hogy kisebb gyereket zaklatnak, tömik a szájába a homokot, vagy lökik le fejjel a csúszdáról a válasz MINDEN ESETBEN az, hogy ők nem látták, figyeljek én.

Szóval nem szivesen megyek játszótérre.

Mi rendszeresen járunk a játszótérre hétvégén (hétköznap bölcsiben vannak). A gyerekek szeretik és igénylik, így kb. lényegtelen, hogy én szeretem-e vagy sem, hiszen nem miattam megyünk, hanem miattuk.

Nekem nincs időm beszélgetni az anyukákkal, de még leülni sem, mert nagyon figyelni kell a gyerekekre vagy segíteni nekik (hintáztatni, csúszdánál/mászókánál segíteni). Az enyémek is elég kicsik még, 2 évesek múltak, és ha a férjemmel megyek, 2-en figyelünk 3 felé. Engem az dob fel, hogy látom, a gyerekek mennyire élvezik. A nagyokra figyelek én is, néha durvák, és a szülők meg sehol. De nem minden nagyobb gyerek felelőtlen szerencsére. Őszintén szólva én akkor szeretek inkább kimenni, amikor kevesen vannak kinn (pl. ha később kelünk és később ebédelünk, akkor ebédidően tudunk kinn lenni, akkor alig vannak mások).

Kedves Kérdező,

a kisfiam szeret menni a közeli játszótérre, ahol van néhány kislány és kisfiú, akikkel szívesen van együtt 1-1 órát- ezért én is szeretek oda járni.

Azért nagyon vegyes a társaság és bevallom, nem minden szülő tűnik szimpatikusnak, nem minden kisgyermeket kedvelek egyformán- de ezt nem is kell.

Itt is vannak olyan szülők 3-4-5, akik szívesebben szólnak egymáshoz vagy mert hasonló az érdeklődési körünk, vagy mert közelebb állnak a nevelési elveink vagy mert a gyerekeink megtalálták a hangot.

A többieknek köszönünk, egy-két kérdés a gyerekekről és ennyi. Nem ezért járunk oda.

A kisfiam legjobb barátjának anyukája viszont nekem is nagyon kedves barátnőm lett és ott ismerkedtünk meg a játszótéren.

Ezzel együtt természetesen van negatív tapasztalatom is- de ezzel is együtt kell tudni élni, a játszótér közös, nem mindenki gondolkodik úgy, mint én.

Borzasztóan zavar a szemetelés- ha látom az elkövető szülőt, nem is hagyom szó nélkül. Ha gyerek szemetel, akkor szólok neki szépen, hogy "gyere segítsünk az anyukádnak felszedni a szemetet" :)

Ugyancsak rossz nézni a gyerekét belökő, majd a kapu külső feléhez rohanó szülőt, aki kint dumálgat és cigarettázik (befelé fújva a füstöt természetesen, de neki jogai vannak...), meg az alkalmanként megjelenő nagyszámú gyermekkel megáldott családok is, akik 0 db játékkal érkeznek, majd rekvirálják a kicsik homokozóját, biciklijét, aztán még nekünk kell könyörögni, ha indulni szeretnénk...

Szerencsére egy viszonylag kultúrált jáűtszótér ez, a hordákat nem hagyjuk elszemtelenedni és igenis igyekszünk megvédeni magunkat, ahogy lehet és normális hangnemben, de azért szólni, hogy itt nem szokás szemetelni, szotyizni, szokás viszont elkérni egymás játékát, a biciklit nem ledobni a homokba, hanem visszaadni a kisgazdájának, nem köpködni meg pisilni a pad mellett, hanem kimenni és másutt intézni, soha egyetlen percre sem hagyjuk nyitva a kaput, be kell húzni a reteszt, de nem szokás kimászkálni a kerítésen stb.

De ha a pozitív oldalát nézem, akkor ez is egy olyan (nem kellemes élethelyzet) amit meg kell oldani. A kicsi látja az én reakciómat, a másikét ebből is lehet/tud tanulni.

Lassan 3 éves. Eddig nekem nem sok időm volt anyukákkal beszélgetni és amikor mászott vagy hintáztattam mindig ott voltam mellette, nem hagytam magára egy percre sem. Mostanában már könnyebb egy picit, amikor pl. motoros vagy biciklis "körverseny" van, de a szemem mindig rajta tartom, ha 3-4 méterről, akkor is. Ha ilyenkor elkezdünk beszélgetni és látom, hogy a kicsiknél "helyzet van", akkor gondolkodás nélkül pattanok oda- és ezt a beszélgetős, unatkozós anyukák is általában megértik. Aki nem, azzal akkor egyszer beszélgettünk :)

Amikor pedig nagyobb gyerekektől durvaságot látok, akkor szoktam finoman szólni, hogy "óvatosabban nagyfiúk- kérlek figyeljetek a kicsikre is" vagy hasonló, hogy megelőzzem a lökdösődést, verekedést. Ha nem használ, akkor az "elnézést, ki az édesanyja ennek a kedves 5 év körüli kisfiúnak, aki a többiek fejére szórja 2-3 perce folyamatosan a homokot?" felkiáltás be szokott jönni és a pletykázó, gyerekeiknek hátat fordító anyukák is észbe kapnak ilyenkor.

Ha mégsem, akkor általában nem én vagyok az egyetlen, akit ez zavar és talán mások is jeleznek vagy elviszik onnan a gyermekeiket- így az ilyen kisgyermek egy iodő után sajnos egyedül marad.

Kisebb-nagyobb busszúság mindig van- de összességében számomra az a fontos, hogy a kisfiam jól érezze magát és őt tudjam megvédeni, segíteni minden helyzetben, amikor azt igényli.

Szép napot:

Nem,es nem is járunk.Sok buta,okoskodo gyesbeteg anyuka es a kismajom elkényeztetett ,szabadon garazdalkodo kõlke.

En ezt 7 év ,két gyerek tapasztalattal mondom,de az is tökéletesen jol látta aki a picivel írta.

Ezer mas helyre lehet járni,en konkrétan sajnálom a szinte ott élő gyerekeket.