Természetes, hogy egy hiperaktív gyerek szülője folyamatosan mentségeket keres a gyermeke viselkedésére, próbálja elfogadtatni annak ellenére a gyermekét, hogy zavaró mások számára a folyamatos izgágaság?

"Minden gyerkoc egy egyeniseg, magaban hordozza a sajat es a mi feladatainkat. "

Ezzel már inkább egyetértek ,ez egy jó megközelítés !

A visszatükrözésről jutott eszembe amit írtál ,hogy engem tükröz vissza a gyerekem,hogy semmiképpen nem állja meg a helyét ,mert a másik gyermekem pedig egy alkalmazkodó ,szabálykövető egyéniség ,nagyon toleráns a testvérével szemben ebben nőtt fel,hogy látta tőlünk szülőktől ,hogy mi mindent elkövetünk és ő is elfogadja a testvérét olyannak amilyen,sőt sokat segít nekünk ,pedig 4 évvel fiatalabb ,de sokkal érettebb ,ő szerencsére rendben van ,sokáig rettegtem ,hogy vele is ugyanaz a probléma lesz mint a nagyobbal ezért már 1 éves korában elvittem gyógypedagógushoz,majd elvittem 1,5 évesen is ,de mára már egyértelmü,hogy szerencsére vele nincsen probléma .

Egyébként roppant nehéz folymatosan és kitartóan kiegyensúlyozottnak maradni ha van egy ilyen gyermeked,néha már felcsillan a remény,mert egy-egy helyzetben megfelelően volt képes viselkedni,aztán másnap pedig újra úgy látod ,hogy visszatért az évekkel ezelőtti viselkedésére ,azt gondolom normális,ha ez egy szülőt megvisel ,mi is csak emberek vagyunk és ebben a nehéz élethelyzetben néha elkeseredünk ,tehetetlennek érezzük magunkat ,annak ellenére persze ,hogy szeretjük a gyermekünket megkérdőjelezhetetlenül ,éppen ezért fáj annyira ,hogy azt látod ,hogy egyre nagyobb,de az állapota pedig a sok fejlesztés ellenére sem javul úgy ahogy reménykedtél benne .