Természetes, hogy egy hiperaktív gyerek szülője folyamatosan mentségeket keres a gyermeke viselkedésére, próbálja elfogadtatni annak ellenére a gyermekét, hogy zavaró mások számára a folyamatos izgágaság?

Akkor bocsánat.Egyáltalán nem vagy szánalmas..Az a szánalmas aki ilyen miatt másba bele köt!!

De mint láthatod, itt mindenki toleráns, így te se szégyeld ezt a dolgot!Ha meg valaki emiatt lenéz, azt kerüld el.

Akinek van gyereke tudja hogy milyen nehéz alapból is néha..

Egy hülyének beszélhetsz az egészséges gyermekedről is, akkor sem fogja megérteni.

Az egészséges gyermekek anyukái is képesek összecsapni, csupán csak azért, mert más a véleményük, és védik a maguk igazát, a saját gyereküket.

Tehát, ha véded a beteg gyereked érdekeit, akkor az egy teljesen természetes dolog, hiszen csak el akarod fogadtatni.

Az már más kérdés, hogy sokaknak felesleges dumálsz. De ezen meg át kell lépni.

Nem mindenki ért meg, mert nincs ebben a helyzetben. Ez alapvetően nem bunkóság.

Valaki nem ért meg és beszól, ez már bunkóság, de az ilyennek tényleg hátat kell fordítani.

Lepontozhattok, de az elmúlt 1 hétben már ez legalább az ötödik kérdése amibe csak én belebotlottam. Mindenkinek vannak problémái. Elhiszem hogy rendkívül nehéz egy figyelemzavaros gyereket nevelni, és nehéz elfogadni hogy más mint a többi gyerek, de azért ezzel együtt lehet élni, már ha a szülő hajlandó erre. Ettől még élhet a gyerek és a szülő is teljes és boldog életet. De ha a szülő tagadja a valóságot, és még önmaga előtt is mentegeti a gyerekét, akkor elcseszi mindkettőjük életét.

Ezért írtam hogy menjen pszichológushoz, mert hiába fogja itt még ezerszer megkérdezni hogy -Ugye milyen bunkó aki nem érti meg hogy az én gyerekem más, és nem én vagyok szar szülő?- az nem fog segíteni. Elsősorban neki kellene elfogadni a helyzetet, és megtanulni kezelni. KAphat itt önigazolást, és helyeselhet 100 ember hogy persze hogy nem ő a rossz szülő, és mindenki más bunkó, az nem fog segíteni, csak ideig-óráig lesz jobb.

Ettől függetlenül, én nem gondolom hogy a hiperaktivitást ki lehetne nevelni egy gyerekből, nem ítéle, el a kérdezőt, és valóban az a bunkó aki beszól neki ezek miatt, de ettől neki nem lesz könnyebb. Biztos hogy a kisfiának a hiperaktivitás csak egy tulajdonsága ami lehet hogy zavaró, de emellett biztos van 100 más olyan amiért imádni lehet. Aki ismeri tudja ezt, aki meg nem azt le kell szarni. Ha egyedül nem megy akkor orvosi segítséggel.

Pontozzatok le nyugodtan

Én is egy hiperaktív kisfiú anyukája vagyok. Megértelek, de nem tudsz mit tenni. Ha ostorozod magad nem lesz jobb, csak rosszabb. Valóban meg kell tanulni együtt élni ezzel, de marha nehéz.

Mikor a boltban leordítja vad idegen a gyereket, mikor szúrós szemmel néznek rád a fiad miatt, mikor a saját nagyapád azt mondja rád hogy szar anya vagy, nincs ennek a gyereknek semmi baja csak neveletlen, le kell önteni vízzel mint a kutyákat.......és ehhez hasonló dolgok miatt marha roszzul érezzük magunkat.

Főleg ha belegondolunk, hogy még picik. Mi lesz vele később? Mi lesz az iskolába? Ő lesz a fekete bárány, a tanár "kedvence" aki sose figyel, zavarja az órát, rosszabbul tanul, a végén a többiek is kiközösítik. És egy ilyen hátránnyal indul neki az életbe.

Túl kell élni a gyerekkort, utánna már könyebb lesz. Neki is.

Sok más dolog is frusztrál minket, mert a környezetünk szemében rossz anyák vagyunk, és ha már annyiszor a szemünkre hányják, el is fogjuk hinni. Annyiszor de annyiszor kerülgetett már a sírás az ovodában mit művel a fiam, majd meghaltam bánatomban, de el kell fogadni, így szeretni ahogy van, mert ő a miénk.

Az hogy más mit mond, mit gondol meg nagy ívben..............Oké? :)

Mi még fejlesztésre sem tudunk járni, mert nem figyel 1 percet sem semmire. Azt mondták majd úgy 4-5 éves kora körül talán lehet vele kezdeni valamit.

Hát fel a fejjel! És kitartás!

Minden jót nektek!