Nem elég sosem elég korán kezdeni a gyermeknevelést az apának?
Milyen érzés lehet annak aki komolyan ,önállóan, egyedül eddig nem volt képes nevelni a gyermekét mert mindig át tudta passzolni másnak ha nem volt elég türelme hozzá?
Azonban hogyan tudná ez az ember kezelni egy hiperaktív, eleven , borzasztó akaratos,kicsit hisztis gyermeket aki csak az anyjára hallgatott eddig mert ő nevelte.
Az apa eddig elvolt nélküle, most azonban hirtelen szüksége van rá és ő akarja nevelni, de vajon meddig bírná?
Vagy csak azt hiszi milyen egyszerű gyermeket nevelni, azért mert már tud beszélni, de hogy pótolja az anyja hiányát az anyuka nem lesz ott minden percben hogy el simítsa a hisztiket, mert nem mindig az van amit a gyermek akar.
Ráadásul semmi tapasztalata nincsen az apának azt sem tudja hogyan volt nevelve az elmúlt hónapokban.
Nem is látta az apját hónapok óta , mi van ha hirtelen nem fogja látni napokig az anyját?
Mert ha az apa annyira akarja kezelni a dolgot akkor egyedül is tudnia kell.
Külön élünk lassan 1 éve a gyermek jelen helyzetben is velem van. 3 évig közösen neveltük előtte ,ha mondhatom így mert hétvégente látta csak, akkor is szíve szerint csak aludt volna.
Most jelen helyzetben az apuka az édesanyjával él egy házban.
Mivel mikor külön mentünk én elköltöztem tőle, ő még aznap visszaköltözött az anyjához mivel képtelen az önálló életre egyedül.
Tehát a háza most üres.
És gyermekelhelyezési perre nemsokára sor kerül , mert nem tudunk megegyezni.
Eddig én neveltem, elhoztam magammal és ez őneki nem tetszik mert én nem vittem neki helybe hogy lássa, ő nem jött hogy lássa és most magánál akarja tudni hogy ne kelljen járkálnia.
Hogy engem bosszantson, azért nevelné ő hogy a közelében lehessen a gyermek , mert ha nálam van akkor nem fogja látni azt hiszi.
Eddig én azért nem vittem mert féltem hogy elveszi tőlem és nem adja vissza, bele se mertem gondolni a perbe, de most a bíróság úgyis eldönti kinél lesz jobb helyen.
És muszáj vagyok vinni neki mert joga van látni.
Hiába hogy majdnem 1 éven keresztül nem kapott tőle semmit, ritkán kérdezte meg hogy hogy van.
Szerintem csak a rokonsága és az anyja akik biztatják, hogy ne maradjon szégyenben hogy nem érdekli a gyermeke.
Nem tárgyról beszélek, azért így írtam mert dühít és tudom hogy nem képes rá.
És pont azért nem látom el tanácsokkal mert tudom hogy akkor hamar visszakaphatom.
Ő csak felindulásból kéri a gyermeket aztán hárítja a felelőséget a mamijának, csak a közelében lehessen.
Mert lehet hogy szereti de türelme az nem lesz hozzá, mert ismerem az apját.
Szerinted az jó ha fél órára bíztam rá régebben és nem cserélte ki a pelenkáját mert kiszaladt a hasmenés a pelenkán és nem akart felállni a gyermek az ágyról és a sírás az út végéig kihallatszott, ő meg át ment a másik szobába játszani a gépen , mert úgy volt vele mindjárt megyek haza úgyis van aki kicserélje helyette.(de már ki volt maródva a segge) Vagy mikor 1 vitte bölcsibe és utána én járkáltam a gyámügyre mert ő csúnyát mondott a gyermekre mert nem állta az öltözködést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!