Te akinek átlagos gyermeke van képesnek éreznéd magad arra, hogy egy hiperaktív gyerekből kineveld a viselkedési sajátosságait?

"Tdod itt a fő probléma azzal van, hogy sok hiperaktív és egyéb sni-s gyerek szülei elvárják/megkövetelik, hogy az átlagos gyerekek és szüleik hozzájuk igazodjanak. Hogy szó nélkül tűrjék a kezelhetetlen, sokszor agresszív viselkedésüket"

A mi esetünkben szó sincsen agresszív viselkedésről ,elleneben mindent 100x el kell mondani ,noszogatni kell a fiatalurat ,tehát nem úgy történnek a dolgok ,hogy a felnőtt megkéri valamire és ő máris ugrik,hanem figyelmen kívűl hagyja amit kérek a sokadszori felszólításra is ,így egyre erélyesebben próbálom kérni... hát igen nehéz szituációban érzem sokszor magam .Az oviban 3 év odajárást követően most már dícsérik,hogy sokkal könnyebb vele ,szót fogad együttműködik,de szerintem valójában arról van szó,hogy megtanultak vele bánni és elfogadásra került olyannak amilyen ,észrevették a jó tulajdonságait is,állítólag kifejezetten nagyon szeretik a gyerekek ,ha hozzánk jön játszani a kisbarátja akkoris órákig eljátszanak gond nélkül ,nincsen konfliktus,pár éve erre nem volt képes ,mert például nem osztotta meg a játékát,mindent úgy akart ahogy ő gondolja,most már alkalmazkodni képes.

Az ilyen gyerekek szülei ismerik az állapotot és ismerik a gyerekeiket ,ezek a szülők már számtalan dolgot megpróbáltak annak érdekében ,hogy a gyerekük viselkedése javulási tendenciát mutasson ,felőröl sokunkat a tehetetlenség ,az elkeseredettség ,minden igyekezetünkkel azon vagyunk ,hogy a gyermekünk kedves ,bájos és aranyos,együttműködő és szófogadó legyen ,hogy büszkék lehessünk rájuk ,de a sok igyekezet ellenére is azt tapasztaljuk ,hogy egyszerűen nincsen csodamódszer amitől a gyerekünk teljes mértékben képessé válik arra ,hogy viselkedését teljes mértékben uralja mint egy átlagos gyerek ,ha agyonütném sem lenne képes átlaggyerek szintjén viselkedni .

Az agressziót az váltja ki az ilyen gyerekekből ha olyan dolgok miatt vannak folyton és erősen büntetve amik az idegrendszeri másságukból adódnak leginkább a túlmozgásosság és a megülési képtelenség ami nagyon zavaró másoknak ,de maguknak a gyerekeknek is rossz érzés,hogy képtelenek koncentrálni ellazultan figyelni .

Az ilyen gyerekek szülei egyáltalán nem várják el,hogy az agressziót bárki eltűrje !Erről szó sincsen ,sőt szégyelleik a gyerekük ilyenféle megnyilvánulásait,elkeseríti őket ,hogy a legnagyobb igyekezetük ellenére sem képesek megfeleltetni a gyermekük viselkedését a társadalmi normáknak .

Fejlesztésekre hordják a gyerekeket vagyonokért az eredmény nem feltétlenül az ,hogy teljes javulás állna be a gyerek viselkedésében ,szélmalomharc ez ...sok-sok kétségbeesett ,elkeseredett szülő van és kilátástalannak láttják a gyermekük jövőjét .

Szerinted te ilyen gyerek szülőjeként miként viselkednél ?

Neked is születhetett volna ilyen gyermekd ,bárkinek születhet ,értelmiségi többdiplomás embereknek is ,nem a hátrányos helyzetűek között fordul elő csupán az állapot .

Én azt gondolom,hogy legtöbben mindent,de tényleg MINDENT és még annál is többet igyekszünk elkövetnia a helyzet javulása érdekében ,annál többet már mi sem theteünk,nem dobhatjuk ki a gyerkünket ,hogy ilyennek születtél és nem kellesz ,persze ,hogy szeretnénk ha a nehézségek ellenére elfogadnák a gyerekünket mások olyannak amiylenek és itt nem arra gondolok ,hogy agresszívnek ,kezelhetetlennek ,hanem kicsit játékosabbnak ,mozgékonyabbanak és akkor nem fokozódik feltétlenül a helyzet agresszióig,kezelhetetlen viselkedsig a gyermek részéről ,csakis türelemmel,szeretettel lehet eredméynt elérni ,ha érzik ,hogy elfogadják őket a nehézségeikkel együtt,nem haraggal közelítenek feléjük azért amiről nem tehtenek és maitől maguk is szenvednek !

Ha elfogadással közelednek feléjük akkor képesek előbb-utóbb beilleszkedni szépen az óvodai csoportba,iskolai osztályba is ,nem feltételül lesz velük komolyabb probléma ,példa erre a kisfiam ,akit kifejezetten dícsérnek a kezdeti kínkeserves óvodai kezdés

után pár évvel .

"Vlamilyen nevelést a problémás/beteg gyereknek is kapnia kell, főleg, ha "normál" közösségbe jár. És az átlagos gyerekeknek is vannak jogaik.

Csak ezzel az sni-s gyereket nevelők nem foglalkoznak"

Miért gondolod,hogy a nevelés hiányára vezethető vissza az ilyen gyermekek állapota ,valószínű ugyanazon módszerekkel próbálják nevelni őket a szüleik mint az egészséges ,átlagos testvéreiket ,akikkel semmi probléma nincsen,sőt a testvérek általában kifejezetten szófogadóak ,szabálykövetőek ,a szüleiket segítika problémás gyermek terelgetésében ,felelősséget éreznek a "más " testvérük iránt ,ösztönösen megtanulják otthon,hogy miként lehet a testvérükkel bolodgulni ,hihetetlen felnőttes dolog ez a részükről !Büszke is vagyok a másik gyermekemre ,hogy képes erre és önként teszi a sok-sok segítséget amit tőle kapok a testvéréért .

Mely jogokkal nem foglakozunk mi problémás gyerekeket nevelő szülők ,milyen dolgokra gondolsz amennyiben minden tőlünk telhetőt elkövetünk és együtt működünk a szakemberekkel ?Te ha ebben a helyzetben lennél,mert ugye ismét felhívom a figyelmedet ,hogy TE IS LEHETNÉL BENNE mit tennél másként mint a legtöbb ilyen gyermeket nevlő tesz ?

Kedves 10. Válaszoló várom a segítségedet...

"Múltkor az oviban egy kisfiú fél órán keresztül dühöngött a folyosón. 3 csoportnyi gyerek ruháit és cipőit rugdosta az előtér közepébe és taposott rajtuk. A várakozó szülőket és gyerekeket csípte, harapta, ütögette, köpködte, a kiállított alkotásokat összerombolta stb. Szótlanul kellett tűrni, mert szegény nem tehet róla.

Nincs nap, hogy ne bántana valakit, és kábé rászólni sem lehet.

Hát bocs, azért mindennek van határa."

Nem volt ott az anyukája ,vagy óvónéni ?

Ki kellett volna emelni a helyzetből a gyereket ,ez egyértelműen az érte akkor éppen felelős felnőtt személy hibája volt !

Szerencsére nálunk sosem volt ilyen súlyos probléma csak 3 évesen nem akart megülni a csoportfoglakozásokon ,folyton mozgásban volt ,nem bírtak vele az oviban ,de ezt persze én otthonról nem tudtam megoldani semmiféle módszerrel ,az óvónénik kénytelenek voltak saját maguk kikísérletezni ,hogy hogyan boldogulnak vele,persze sokat érett is és évek óta járunk fejlesztésre ,ma már nincsen probléma,soha nincsen rá panasz...elképzelhetőnek tartom ,hogy azért kissebb konfliktusok lehetnek ,de ezekkel nem idegesítenek engedm az óvónénik szerintem,mert ismernek ,hogy mennyire aggódós vagyok .

Az iskolától viszont nagyon félek...lehet ,hogy nincs is okom rá...de az is lehet ,hogy rengeteg nehézséggel fogunk küzdeni ott is.

"A csököttagyad mellé egy ilyen gyerek kellene neked,hogy megtudd milyen egy ilyen gyerekkel"

Ez nekem szól :( ?

Kívülállóként ?

Én nem kívülálló vagyok,a fiam is ezzel a problémával küzd .