Segítség, kezdek megörülni?

Pedig valamit ti csináltok nem megfelelően.Ha ennyire nehéz,menjetek pszichologushoz,mert kívülről sokszor jobban látni,hogy hol a hiba.

Nekem is hatalmas és kînos jeleneteket rendezett le a csemete,de utólag már rájöttem én csináltam rosszul.Első csemete volt.

probáljátok ki a szuperdadás módszert ami a lifenetworkon megy, az hátha be jön, itt neten is meg lehet nézni. www.lifenetwork.hu

Nem akarlak elkeseríteni, de három és fél évesen ugyanitt tartunk(sőt megkockáztatom, hogy rosszabb mint korábban). Szerintem nem csinálunk nagy hibákat a férjemmel, következetes vagyok, tudja a kislány, hogy nagyon szeretjük, de azt látom, hogy újra és újra meg kell mutatni a határokat. Akár 80-szor, mert még mindig nincs a helyén, mi az amit tényleg nem szabad. Rettenetesen, iszonyúan fárasztó! Biztos túl lehet jutni rajta,de nem megy gyorsan, ha nagyon akaratos a gyerek. Nálunk mostanában az megy, hogy azon akad ki totálisan a lányom, ha nem találom ki, hogy mit szeretett volna. Oda akar jönni hozzám, én is felé lépek, és ezt úgy éli meg, hogy "meghiúsítottam" amit kitalált, és emiatt "földhöz verem magam" hisztit csap. Ezt rengeteg mindennel képes eljátszani, egy nap többször. Nem lehet túl sokat segíteni rajta, türelemmel el kell viselni a rossz napjait, és nem reagálni rá. Csak hát én is emberből vagyok ugye, és van nekem is rossz napom. Kitartást hozzá!

Sajnos ez ilyen.. dackorszak plusz ilyen típus. Nekünk is kb másfél-két évesen kezdődött ez a kisfiammal, most 3 éves, de még mindig olyan dolgai vannak, hogy kiborít sokszor mindenkit. Egy egyszerű zoknifelvétel, itthonról elindulás, fogmosás, asztalnál evés, akármi. Utcán közlekedni, bevásárolni vele még mindig nem lehet.:( Én elvittem a Napraforgó alapítványhoz, aminek elsődleges célja az volt, hogy legyen róla egy "állapotfelmérés", ahol kiderült, hogy ezek a "játszmák" igazából nekünk, szülőnek szólnak. Hogy a kőkemény dac mellett újra van nála ez a szeparációs szorongás, és félelem a leválástól. Ahogy nyílik egyre jobban az értelme, úgy feszegeti a határokat. Van lehetőségem itt hetente két órás játszóházban hagyni, ahol felügyelnek is rá. Kipróbáltam, hogy viseli... a nevelő azt mondta, hogy ahogy kiléptem az ajtón, a gyerek átszellemült, és "mintagyerek" lett, neki mindent elsőre megcsinált.. aztán persze hazafelé meg engem "büntetett". Mondjuk nálunk kistesó is van, valószínűleg az is rátett egy lapáttal, hogy már nem csak rá irányul kizárólagos figyelem. Ennek ellenére imádja az öccsét, soha nem bántaná, büszke rá, öleli, puszilgatja, de vmilyen formában ki kell jönnie a frusztrációjának. Nekem annyit mondtak még, hogy a következetes nevelés mellett keressünk vmi tevékenységet, ahol kiadhatja az energiáit, a dühét. Bár nálunk ez is csak arra az időre megoldás.. Majd ha közösségbe kerül megváltozik.. ez a legújabb reményem. Nevelési tanácsadónál is lehet, hogy tudnak segíteni. Hirtelen ennyi jut eszembe. Ha kapok új trükköt, megírom.:)