Ti szoktatok kiabálni a gyereketekkel (1-2-3éves)?

8-as vagyok, igaz, az a legrosszabb benne mikor rögtön a kiabálás után látom a tágranyílt szemeit, nem érti, mi ez az erős hang, hiszen korából adódóan ő még nem rossz, csak én nem bírom idegekkel a sok sírást, az állandó ügyeletet, segítségem sincs.

Mikor belenézek a rémült szemekbe egyből kijózanít, persze ekkor más késő, hiszen már megtörtént a dolog és nagyon elszomorodok, hogy lehetek ilyen rossz.

Írtam erről egy másik kérdésben is, engem akkor pont emiatt pontoztak le olyan anyukák, akik állításuk szerint sohasem kiabáltak a gyerekeikkel.

Én is irigylem a birkatürelmű anyukákat, nagyon jó lenne ilyennek lenni.

Igen szoktam. Nem vagyok rá büszke de néha nagyon összetud jönni az embernek. Kismama is vagyok + dolgozok + háztartás.

Szerintem ember legyen a talpán aki így néha nem szakad a cérna nála.Azért szerintem ha ez nem rendszeres mert nálunk kop kop nem az azért nem fog olyan sérülést hagyni főleg úgy, hogy én utána nyugodt hangon elmondom, hogy anyának igen is nem teszik amit csinál és nehéz napom volt stb. Mindig a nap végén megbeszélünk mindent. Kiemelem, hogy miben volt nagyon ügyes ez a hangsúlyos és azt is elmondom, hogy mi nem tetszett nekem amit aznap csinált.