Ti hogyan dolgozzátok fel, hogy a gyermekeiteket nem szereti a nagymamájuk?

Nehéz erre válaszolni, de szerintem jobban járnál, ha kicsit hanyagolnád a szüleidet... láthatóan nem kíváncsiak az unokákra, így én nem is vinném...

Az anyóssal ha jól elvannak, egyelőre menjenek csak oda, aztán hátha megváltozna a felfogásuk, ha rájönnek, hogy nem viszed őket oda...

Sajnállak, hogy így alakult, de ne őröld magad miatta, csak szard le őket és hidd el változni fog ez még... ha meg nem, hát vessenek magukra... De te ne őröld magad.. így csak te leszel ideges, ami kivetül a gyerekeidre is...

Hanyagold a szüleidet, a gyerekeid érdekében. Én anyám is ilyen. Ma kb 20percet hagytam őket egymásra. Mikor hazaértem kislányom sírt, anyám ki volt borulva. Azt mondta többet nem vigyáz rá és elviharzott.

Rossz, mert nekem nincs más segítségem és néha jó volt, hogy tudott vigyázni rá.

Ja, és tesóm terhes (mondjuk ő volt a kedvenc) szóval az ő még meg nem született gyereke a minden. Pedig külföldön élnek és valószínű nem is fogja látni jó ideig.

Hát ez van...hozzászoktam. Amikor gyerek voltam akkor is ez volt, csak velem, most a lányommal. Semmit nem tehetsz. Akkor hagyd rájuk, ha nagyon muszáj, amúgy meg ne.

Szia!

Sajnos nem tudom :S Nálunk is ez van...

De mi elvált szülők gyerekei vagyunk.

Apum sose hívott fel a 3 év alatt azzal, hogy mi van a Marcival, de azzal igen, hogy mekkora halat fogott és Párom ráér-e hétvégén megcsinálni a kocsiját...

Párom apja elvitte egyszer a fiúnkat magához mi lagziba voltunk hivatalosak. Az öreg hívta páromat nem vette fel (táncoltunk) hangposta üzenetünk volt. Az apja perceken keresztül ugatott az élettársának a kocsiban, hogy az ő fa..ával verjük a csalánt és ez a gyerek még sose volt náluk és hogy képzeltük, hogy ő itt éjjel furikáztatja a gyerekem PICS.JÁT, és hogy velük fog tudni maradni...

Ezt párom nem mondta el csak kb. 2 hónap múlva mert kedves apóst úgy megszaggatom, hogy nem tud tisztességesen beszélni a gyerek előtt, és főleg a GYEREKEMRŐL, hogy rögtön megtanulja a magyarok istenét...

Ja előtte persze mi voltunk csesztetve, hogy sosincs ott az unokája...

Anyum: őt én b.szogatom állandóan mert látom, hogy az Én Fiam teljesen más kategória már, mint tesómé...

Tesóm elég rossz véleménnyel szokott lenni anyunkról és anyum féket nyomott vele szemben, de ehhez hozzátartozik sajnos a Fia is.

Az Én Fiam az igazi kedvenc, tesómnak meg fáj (jogosan), hogy az övé más...

Beszélgettünk egyszer Ő maradt apuval én jöttem anyuval.

Mondtam neki, hogy Én csak magamnak szültem sose érdekel, hogy ki akarja látni a gyerekem és ki nem! Engem már nem foglalkoztat a kérdés, hogy fater miért szarja le az első szülött unokáját de olyan szinten, hogy 3 év alatt 1 csörgöt se vett neki és a Nővérem fiát meg imádja...

Már nem érdekel. Tudom kiket kell kiszűrjek a gyerekem körül, ha nem kéri a nagyszülő, hogy vele lehessen a gyerek miért erölködjön? Úgyse érzi jól magát mert érzi, hogy őt nem szeretik...

Anyum élettársánál is kedvenc a Fiam, a vérszerinti unokát is lekörözi... Azt a környezetet kell biztosítani a gyereknek ahol imádják és nem azt keresni és eröltetni ahol nem. Sokkal nagyobb örömmel megy, és boldogabban is jön önbizalmat ad nekik.

Mi gyerekként jártunk 2 mamánkhoz ugyanúgy a Mamit imádtuk őhozzá szerettünk menni a másik mamámról meg annyi az emlékem hogy büdös cigi szaga van és iszik és nem szeretem

Jajj te szegény! :S

Nem lehetett jó gyerekkorod... De a Te irántad "érzett szeretetét" adja át a gyerekeidnek is!

Ne vidd oda többé! Vidd oda ahol becsülik és szeretik. Hagy játsza csak az eszét anyósodnak nem kell foglalkozni vele!

Párodnak tökéletesen igaza van!

Ne kapaszkodj Te se olyanba akinek nem kellesz! Anyósod kedves és szeret Titeket és a gyerekeket is! Inkább rá kéne nagyobb hangsúlyt fektetni!

Kedves apunak meg megmondanám, hogy ha a gyerekemre meri emelni a kezét nem lesz mivel orrot túrni! Nem az anyja vagy az apja ne képzelje túl hogy mit tehet meg a gyerekeddel és mit nem!

ez csak nézőpont kérdése, szerintem tök jó neked :D én irigyellek... ;)

anyámra 1x bíztam a gyerekemet, mikor pici volt, sok gond nem volt vele, babakocsiban nézelődött. megkértem, hogy menjenek el sétálni míg bemegyek az orvoshoz. mikor végeztem egy ruhaüzletben találtam meg őket, nem volt nehéz, mentem a hang után :(

babám a raktárba betolva üvöltött, emberek körbeállták, hogy kié lehet ez a szegény gyerek. anyám meg nézelődött a boltba, próbálgatta a ruhákat.

ott is hagytuk őt, de fel se tűnt neki ;)

aztán 1 évvel később kapott még egy esélyt, elmentünk hárman piacra, mondtam megveszem ami kell, addig várjanak itt, 2 perc és jövök!

egy nő megböki a vállamat:

-ne haragudj, ez nem a te gyereked? ő rohant utána, kisétált a piacról!

anyám mit csinált? egy pasival flörtölt épp, állítólag észre se vette, hogy a gyerek elengedte a kezét...

ez lassan 3 éve volt, azóta nem volt nála, heti 1x 10percre beugrunk a munkahelyére, hogy azért ne felejtsen el minket, de pl. a lakásába nem mehetünk be mert a palija nem szeret engem :D

látod, a tieid meg 3 napig is ott lehetnek kisebb malőrökkel ;)

persze közben megbeszéltük, hogy ő nem szeretne nagymama lenni, ő most épp 20 éves, nem fér bele neki a gyerekei sem, nemhogy unoka, cikinek tartja, hogy nagymama...

a gyerekkoromról meg inkább nem is írok, csoda, hogy túléltem :D naponta úgy megvert, nem is értem hogy nem tűnt fel senkinek a környezetemben... ez van.

én nem bánom most már, hogy így alakult, mert jó anya lettem, úgy indultam neki, hogy csak ne olyan legyek mint ő, mindent megteszek, hogy semmibe ne hasonlítsak rá és van egy szuper gyerekem aki imád, mindenért kárpótol ez :)

Kedves kérdező, hát legalább tudod, hogy milyen nagyszülő nem szeretnél lenni. Teljesen átérzem a helyzetedet, nehéz így élni, de nincs mit tenni.

Nálunk is ez van, csak az anyósomékkal ez a helyzet. A férjemék 3-an vannak testvérek, és a férjemet sose szerették, ő volt a család fekete báránya, a két tesó meg szép és jó, a férjem meg mindig csak a kritikát kapta.

És amióta megszülettek a gyerekek, csak rosszabb lett. A mi gyerekeinkkel nem törődnek, csak a másik kettőével. Amikor nekem a fiam született, a sógornőmnek meg a lánya, akkor még anyósom mentegetőzött is: Tudod, egy kislányt jobban lehet szeretni, egy fiú nem olyan! Hát szomorú! És még szomorúbb, hogy utána a sógornőmnek született fia is, mégis azt is jobban szereti, mint az én fiaimat. Nem ragozom, az a lényeg, hogy a férjemet nem szeretik, ezért az ő gyerekeit sem kedvelik annyira, mint a többi unokát, különbséget tesznek közöttük, ez van.

Nem tudunk a helyzeten változtatni, csak a férjemet sajnálom, mert látom, hogy örlődik, bántja őt a dolog, főleg a gyerekek miatt, mert ők még most nem fogják fel ezt, de ha nagyobbak lesznek, akkor igen.

Szóval elhiszem, hogy neked is nagyon nehéz, én is tehetetlennek érzem magam, s csak annyit tehetek, hogy mindennél jobban szeretem a kis családomat, a férjemet és gyerekeimet jó példát mutatva az igazi szülői szeretetre, hogy az én gyerekeim majd ezt tanulják tőlem, igyekszem minden gyerekemet egyformán szeretni, és nem teszek köztük különbséget. Most már nekünk is 3 van: a legnagyobb problémás, most kamaszodik, a középső a legnyugodtabb, a kicsi meg a dackorszakban, de igyekszem egyforma türelemmel lenni, hogy ne essek abba a hibába, mint az anyósomék.