Anyukák, felmerült már bennetek a kétely, hogy jól nevelitek-e a gyermeketeket-gyermekeiteket? Követtek valami elméletet, esetleg szakkönyvet a nevelés terén? Mi a jó nevelési forma?

Bennem az merül fel néha, hogy foglalkozok-e eleget a kisfiammal.

6h-kor felkel, eszik, aztán 1 óra múlva visszaalszik, addig kitakarítok, megfőzöm a kaját. Mire teregetni kell, már felkel:), ekkor "segít" nekem, majd tízóraizik, és ha nincs kánikula, megyünk le a játszótérre. Ha nagyon meleg van bent "olvasunk", mondókázunk, "építünk", amihez kedve van.

Ebédre hazajövünk. Ha alszik, alszik, ha nem alszik megyünk megint le sétálni, uzsira haza, majd ha jó idő van megint "csavargunk". Ilyenkor mutogatok, magyarázok neki mindent, amit lát, amihez kíváncsian odamászik, odalép.

Este fürcsi előtt apa hazaér, együtt játszunk, labdát gurítunk, hintázunk.

Napközben olyan is van, ha szépen eljátszik, nem "zavarom":) , közben internetezek, vagy ha alszik nézegetek neki ruhákat, cipőket, kismedencét, ami aktuális épp.

Így végiggondolva szépen foglalkozok vele, de néha mégis gondolkodom, mi többet tudnék még foglalkozni vele.

Ja, ha rossz az idő/ kánikula van és nem tudunk kimenni, hívok át kisgyermekes ismerősöket, hogy kis társasági élethez is szokjon itthon is:), mert egyelőre egyke.

Hú, hát nem tudom mit csinálhatnék még jobban. Igyekszem laza lenni, nem túlfélteni, nem túlparázni mindenre, ha elesik, feláll, de ha "veszélyes" helyen van, ott vagyok mögötte. Hozzátáplálást nagyjából betartom.

Engem az tud megzavarni, amikor más anyuka állandóan a nyomában van a gyereknek és jóó hangosan magyaráz, énekel neki, hogy mindenki lássa, ő milyen jó anya, nem tudom otthon milyen vele, állítólag ő egész nap a gyerekkel foglalkozik, nincs ideje intenretezni.....az ilyen "beszólásoktól" kicsit sz*rul érzem magam, de ennyi.

Ja, kiabálni/ütni/verni nem szoktam a gyereket, még soha nem fordult elő, ha bármi van, inkább habosra járatom a szám, vagy ha nagyon-nagyon-nagyon ideges vagyok, akkor végső esetben kimegyek a szobából, fújtatok egy kicsit és visszamegyek 1-2 perc múlva.

Igen folyton felmerül bennem. Mikor még az első volt kicsi akkor nem, de jött a dackorszak majd második és harmadik gyerek (eközben értelemszerűen a nagyok még tovább nőttek újabb és újabb megoldandó problémákat felvetve) és igen sokszor töprengek és aggódom, épp mit rontok el vajon vagy hogy is kéne.

Mi a jó nevelési forma hát mindenkinek más, én pl. nem hiszek a túlzottan liberális nevelésben miszerint hagyjuk rá a gyerekre a dolgokat meg ne szabályozzuk, hadd teljesedjen ki. Ennek tapasztalatom szerint a totális hiszti és nagyon rossz magatartás lesz a vége.

De a nagyon erősen korlátozó dologban se, valahol a kettő között kéne megtalálni az arany középutat.

Verés nekem nem fér bele egyáltalán.

Igen, felmerül bennem! Nem követek szakkönyveket, de sokszor érzem, hogy többet kéne velük játszanom, foglalkoznom! Próbálok változtatni, ami nem könnyű.

Mivel mamával lakunk egy háztartásban, sok is a konfliktus a neveléssel kapcsolatban, ő nagyon máshogy látja a dolgokat és máshogy is csinálja. :(