Én lettem volna a bunkó?

Kedves Kérdező!

Teljesen igazad van! Bunkóság volt tőlük.

De én egy-két válaszolót sem értek. Honnan vették, hogy Te, illetve a kisgyermekesek azt hiszik magukról, hogy ők a világ közepe????!!!!!

Az a baj, hogy teljesen igazuk van abban, hogy sehol sincs előírva, hogy elsőbbségünk van, de szerintem így a 16 éves tinik szoktak nyilatkozni, akikinek fogalmuk sincs, mennyire nehéz egy gyerekkel sorban állni vagy buszra szállni!

Pl. a kasszánál nekem is rémálmom, hogy rengetegen állnak, esetleg gond adódik, áll a sor. Ilyenkor a felnőttek is türelmetlenebbek, nemhogy a gyerekek! Művészet őket lekötni. Oké, hogy nevelni kell a gyerekeket, de mire eljut az ember odáig, hogy megtanulják, hogy kell viselkedni!

Meg valaki írta, hogy nem KELL átadni a buszon a helyet.

Ő is vett jegyet, én is, de ő inkább végignézi, ahogy a tizenkilós gyerekkel a kezemben ide-oda repkedek a buszon, amíg ő szépen ül?

Én pl. a mai napig nem tudok azon túllenni, hogy ha én viszem a gyereket buszon, nagyjából mindig átadják az emberek a helyet, viszont ha a férjem, akkor szinte senki.

Talán egy férfi jobban egyensúlyozik az "élő törékeny csomaggal" egy kézzel kapaszkodva, mint egy nő? És ha elesik vele?

Tudom, erre az lesz a válaszuk, hogy miért nem vittünk babakocsit.

És ez most nem panasz, hogy de nehéz a gyerekkel, egyszerűen megállapítás. Az a baj, hogy az emberek nagy része akkor tudja megérteni a másik problémáját, ha egyszer megtapaszalja, milyen is az.

De nem, baj, remélhetőleg megérik majd pl. az öregkort, és megtudják, hogy amikor alig vonszolják magukat, milyen az, amikor az akkori fiatalok kedvesen közlik velük, hogy - Nyugi tata, nekem is van jegyem, én jöttem előbb, úgyhogy én ülök, te állsz!

Bocsi az offért, de annyira kikívánkozott.