Elkényeztettem a gyereket vagy ügyetlen vagyok?

Azért azt ne felejtsük el, hogy minden gyerek és minden szülő más.

A saját példámat tudom leírni, mármint ami nálunk bevált, de ez nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen jó megoldás.

Mindkét gyerekemet hagytam szabadon kúszni-mászni a lakásban, persze a nem nekik való dolgok el voltak zárva, ill. a fürdő-wc mindig zárva volt, de ezeken kívül is volt 70 nm, amiben viszonylag szabadon mozoghattak és mivel a javarésze 1 légterű, így mindig láthattak engem és én is őket.

Ha olyan dolgom volt, akkor járókába mentek, amivel nem volt gond, mert ott olyan játékok voltak, amikkel csak ott tudtak játszani, meg hát előtte-utána kimozoghatták magukat, azt a fél órát meg simán kibírták, amíg felporszívóztam vagy felmostam, ill. amikor olyat főztem, aminél nem akartam, hogy láb alatt legyenek.

Időnként leültem hozzájuk játszani, főleg ha igényelték, de amúgy inkább hagytam őket egyedül felfedezni a dolgokat.

Ja és a házimunkát pedig beosztottam, pl. hétfőn porszívóztam és felmostam, kedden valamelyik helyiséget takarítottam ki alaposabban, szerdán megint porszívózás-felmosás, csütörtökön a fürdő-wc volt a soros, péntek ismét porszívózás-felmosás. 2 napra főztem, csak a gyerekeknek csináltam frisset vagy bébiételt ettek.

Alvásidőben én is pihentem, szépítkeztem vagy esetleg sütit sütöttem.

Így utólag visszasírom ezeket az időket, akármilyen uncsinak is tűnt akkor :) Most már, hogy nagyobbak a gyerekek és én dolgozom, hiányzik az a viszonylagos szabadság. Most is szinte ugyanazt a házimunkamennyiséget csinálom, csak hétvégén, a pihenés és a kikapcsolódás rovására...