Hogyan tovább? Hova irassam a gyermekemet melyik iskolába milyen szempontok szerint válaszak?

Mi is suliválasztás előtt állunk, 99%-ban már eldöntöttük, hogy melyik suliba iratkozunk be.

Nemrég volt nyílt nap, de nem tudtam elmenni, így fogalmam sincs, hogy milyenek a tanárok. A szülői értekezleten találkoztam ugyan velük, de csak 1-2 mondatot beszéltek, a többit az igazgató.

Annyi könnyíti a döntésemet, hogy ez a suli a körzetes sulink, a többi jóval messzebb van és úgy látom, hogy nem tudnak többet nyújtani, sőt.

Persze megkérdeztem pár szülőt az oviból, van aki pfújolja, van aki isteníti, tehát ez alapján sem lehet dönteni.

Most úgy gondoljuk a párommal, hogy ha nagyon gyengének minősül, akkor majd 8 osztályos gimibe íratjuk át a fiúnkat, vagy ha nagyon muszáj, akkor előtte is át lehet iratkozni másik iskolába.

Sok mindet kérdezel, de nagyjából értem :) , lényeg, hogy nem könnyű.

Az iskolaérettség eldöntése nem a szülő feladata, gondolom ezen már túl is vagytok, vagyis tudjátok, hogy megy vagy marad-e még oviban.

Iskolaválasztás: sok szempontot kell figyelembe venni, de alapvetően a gyereket kell nézni. Milyenek a képességei, van-e, ami nagyon fekszik neki pl. jó a kézügyessége, vagy ügyes a mozgásban, mert akkor esetleg valami tagozatos iskola is szóba jöhet.

Ha picit gyengébbek a képességei, akkor "versenyistálló" kizárt, ha szorongó, akkor is. Nagyon fontos a tanító néni személye, bármilyen jó az iskola híre, ha éppen kifog az ember egy nem túl jó tanítót.

Nyílt napokra menni kell, sok helyen van a gyerekeknek is külön foglalkozás. Van még pár hét az beiratkozásig, addig érdeklődjetek sokat, oda járó gyerekek szüleitől, sok hasznosat el fognak tudni mondani.

Szia! Jókat írtak az előttem hozzászólók, egyetértek velük. Ahogy azzal is, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, mikor nekünk volt aktuális pár éve, visszasírtam a „régi szép időket”, hogy mindenki a körzeti suliba ment, és kész, aztán persze lehetett hőzöngeni, hogy nem jó, és akár váltani is, de nem a szülő felelőssége volt ez, és nem is volt ekkora különbség az iskolák között.

Nálunk eléggé vegyes képet mutatnak az iskolák, még ha csak a körzeteseket nézzük is. Vannak „sztársulik”, amiket ilyen-olyan okok miatt szülők százai ostromolnak minden évben (persze átjelentkezve az adott körzetbe, hogy felvegyék őket – és ezzel sokszor a valóban ott lakókat szorítják ki).

Az egyiket pl. azért sztárolják nálunk, mert baromi sok pénzt fordítottak a felújítására… érdemes volt elmennünk nyílt napra, az igazgató pl. közölte, hogy ő nem is mond semmit az iskoláról, úgyis annyi a jelentkező, hogy nem akar még többet csábítgatni. A tanítónők egyébként nekem antikpatikusak voltak, sőt, az egész nyílt naposdi, mivel vagy 80 szülő nyomorgott a teremben, a tanítónőkön pedig az látszott, hogy nagyon jó képet akarnak festeni magukról, például volt gyerek, akit sosem szólítottak fel, bár folyton jelentkezett (ez már alapból elég fura), vagy ha valakit felszólítottak, és nem köpte rögtön a választ, elmondta helyette a tanítónő (még furább). Ebben a suliban egyébként előkészítőre kellett (volna) járnunk, hiába voltunk körzetesek, és mint az idősebb gyerekkel bíró ismerősöktől megtudtuk, az alapján rangsorolnak, hogy hányszor voltál előkészítőn (volt, akinek 3-szor beteg volt a gyereke, így nem tudott elmenni – ki is hullott a rostán).

Szeirntem az is fontos, hogy ti, szülők milyenek vagytok, és mik az elvárásaitok egy iskolával kapcsolatban. Voltam például olyan suliban, ahol a nyílt napon hemzsegtek a szilikonszájú, -mellű anyukák… nos, bár tudom, hogy csúnyán előítéletesnek hangzik, de nekem nem ez a közegem. Nyilván ha az ember a dzsipes-szilikonos világban érzi otthon magát, akkor azt válassza, hiszen a gyerekek is hasonló értékrendet fognak képviselni, mint amit otthon látnak. Ha nem fontos neked, hogy bőrdzsekiben és IPhone-al járjon a gyerek suliba elsőtől, akkor érdemes más helyet választani. (Nyilván sarkíttot a példa, de egyáltalán nem életszerűtlen.)

Ahogy mások is írták, biztos tudod, hogy van-e valami olyan, ami a gyerekedet kifejezetten érdekli. Például imád mozogni, mehet sporttagozatra, alsóban ez még nem brutális, viszont levezetik az energiáját. Ha szereti a zenét, érdemes talán ének-zeneibe adni, a zeneértés szerintem a későbbiekben is nagy előny, és a tanulást is segíti állítólag.

De egyébként minden suliban van már ilyen-olyan-amolyan különóra helyben elsősöknek is, mehet focizni, járhat néptáncra, tanulhat hangszeren zenélni stb. Bár én azt tapasztaltam, egy elsőst eléggé lefáraszt maga a napi 8 óra iskola is, legalábbis az én gyerekemet, és én inkább hazahozom 4-kor, hogy még legyen ideje játszani itthon minden nap, nem viszem ide-oda különórára (heti kétszer jár sportra a napközi ideje alatt, bent a suliban).

Ami szerintem nagyon jó lehet, az a kooperatív oktatás (a szokásos frontális helyett), vagyis amikor a tanító irányítja a gyerekeket, akik javarészt maguk fedezik fel a dolgokat. Ez nem egy elvadult alternatív őrület, szerintem logikus az alapja, miszerint a saját magad által megszerzett tudás, az, amit érdekesen, motiválva ad át valaki, sokkal jobban „beül”. Ilyen pl. a Montessori-módszer egyébként, de nálunk vannak „sima” sulik is, ahol kooperatív oktatási módszerrel dolgoznak (pl. a padok sem a szokványos rendben vannak, hanem 6 fős csoportok ülnek egymással szemben, gyakran van olyan feladat, amit csoportonként kell megoldaniuk).

Végső soron tényleg a tanító személye a legfontosabb. De ebben dönteni baromi nehéz. Nálunk két tanítónője van a gyerekeknek (iskolaotthon rendszer miatt), és nekem az egyik szimpatikus volt a bemutatóórák alapján, a másik nem annyira – de a gyerekem végül pont fordítva szimpatizál velük (és most már én is). :) Az ismerőseim tapasztalatai alapján mázlisták vagyunk, hogy legalább az egyik tanítónőt szereti a gyerek. Meg hát, simán lehet, hogy tanítót választasz, majd mire eljön szeptember, már nem lesz ott (ismerek ilyen sztorit is).

Ami még érdekes szempont, hogy az iskola mennyire kezeli „felnőttként” a gyerekeket, mit várnak el egy elsőstől. Érdemes lehet rákérdezni pl., hogy bemehetsz-e a suliba, mikor mész a gyerekért, segíthetsz-e neki öltözni, a cuccait összeszedni. Szerintem az elsősök még félig óvodások, és van olyan iskola, ahol mégsem engedik a szülő segítséget már elsőben sem, konkrétan a portánál kell megvárni, míg lejön a gyerek… ez időnként akár egy órát is igénybe vehet, elég belegondolni, hogy a gyerek alapvetően fáradt már ilyenkor, ráadásul a gyerekek öltözés közben eltereferélnek, meglátnak valami érdekeset, vagy bár lejön, de télen fennt felejti a sapkáját, és mehet érte vissza…

Ami szintén számíthat az az, hogy milyen messze van az iskola. Én pl. azt gondolom, jó, ha gyalog lehet vinni/hozni a gyereket, nem azt szokja meg, hogy a kocsiba vágom folyton (de nyilván van, akinek más a szempontja), meg hát nem is kell annyira korán kelni. Ezzel összefügghet az is, hogy ha messzire jár suliba, valószínűleg az osztálytársai nem a környéketeken foglak lakni, ami nehezíti a barátkozást, az „összejárást”.

Ennyi jutott eszembe, remélem, valami segít neked.