Miért ilyenek az éjszakáink? 2 éves. Mi lehet ez, már zombi vagyok.
Sosem volt jó alvó, a fogzásos időszakban is alig aludtunk, majdnem másfél éves volt, mire elmondhattuk, hogy átalussza az éjszakát.
De most pár hete megint sokszor ébred. Általában szó nélkül kiszáll az ágyból és keresi anyát, apát (mikor melyikünket) és menni akar vissza az ágyába, hogy ott aludjunk vele. Nem sok választásunk van, mert 5 percenként szállna ki, de ha ki akarunk jönni, kezdődik előről. Ha ott vagyok mellette, akkor is sokszor bújik hozzám az arcával, ölel át. (nem hiszem, hogy félne valamitől, nem látott semmi olyat) Reggel 5 óra körül mindig ki akar mászni az ágyából, de ha nehezen is, de sikerül visszacsitítani egy kis alvásra.
Nem tudom, miért csinálja ezt éjjelente.
Létezhet ebben a korban is szeparációs szorongás, ami így jelentkezik? Ha nappal nyűgös, betudom annak, hogy jön a szemfoga, persze próbálkozik már kisebb hisztikkel, dacoskodással, de ezeket betudom életkori sajátosságnak. De az éjszakák??? Nem értem, és így nem tudok neki segíteni sem. Mit gondoltok?
válasza:Igen, szeparációs szorongás! (de utálom azt, aki ezt "feltalálta".
Nekem 2 lányom van, mindkettő nagyon jó alvó volt mindig.
A nagyobbik 22 hósan kezdte ezt, amit írsz. (este nem tudtunk kijönni a szobájából, mert visított, mitn akit nyúznak). Kb 1 hónap alatt sikerült leszoktatni.
A kisebbik 20 hónapos, ő 1 hete csinálja... Hajnalban felébred, sír, alig tudom visszatenni. Meg amikor lefektetem... (Délután és este is)
Kitartást! Én lassan leszoktattam róla az elsőt, egy éjszaka 40-szer visszamentem. Először csak 1-2 lépsét tudtam, utána már szobából ki is jöttem, majd így nőtt a távolság...Mondtam, hogy itt vagyok, aludjon.
(idegtépő amúgy, tudom...)
válasza:2,5 éves lányomnál 1 hete ez van, mióta ez a dilis idő van, tehát sztem frontfüggő is...
De alapvetően sztem is szeparációs szorongás(miéééért ilyen hosszú ez a kifejezés??:-))
Nálunk 3-4 havonta előjön, pedig fél éves kora óta külön alszik, Ő alakította így, nem én akartam...
nagyon bújós olyankor, de csak addig, míg el nem álmosodik...
ez hogy hetek óta nálatok ez van...érdekes, nem szokott ilyen hosszan elhúzódni nekünk..
Próbáld magad "átadni" ennek, hogy most szüksége van rád, és kész, ne legyél rá haragos, lehet azért húzódik el, mert érzi, hogy pipa vagy rá, és olyankor kapaszkodnak...
válasza: válasza: válasza:Nahát! :) 26 hónapos a fiam, és hetek óta azt mondogatom magamnak, hogy ez már nem lehet szeparációs szorongás! :)
Akkor mi? Csak engem akar, mindent anyával, "anya, ne dolgozzál, kérlek", "anya, ne menj el kérlek!" - egész nap.
Éjjel felriad, keres.
Együtt érzek veled, lassan kinövik szerintem, ha végre eljut a kis szívükig, hogy nem és nem, anya nem hagy el SOHA! :D
válasza:
válasza:Már próbáltam hónapokkal ezelőtt is. Egy héten keresztül csináltam, hogy kijöttem a szobájából, persze ő mindig keservesen sírt, visszavittem, megnyugodott, kijöttem, ez ment addig, míg álomba ordította magát. Egy hét után már nem volt szívem kínozni, mert nem láttam a reménysugarat sem, hogy ez változhat. Ezért még mindig úgy alszik el, hogy melléfekszem. Én is a legjobbat szeretném neki, mert ez most nem éppen ideális senkinek, bármennyire is szeretem, ahogy hozzámbújik.
Kedves utolsó, leírnád, hogy te hogyan tanítottad meg egyedül aludni? És mennyi idős volt akkor? Mennyi idő alatt sikerült elérned?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!