Anyukák! Hogy telnek a napjaitok két kisgyerekkel?

1,5 év korkülönbségnél:

Elején még megvoltunk, aztán ahogy a kicsi elkezdett helyet változtatni, a nagy rugdosni kezdte. Nem tudtam anélkül pisilni se, hogy az alatt ne próbálta meg volna gyilkolászni a kicsit. A lakás kupleráj, a konyhát lezárhatta volna az ÁNTSZ, ha nem valamelyik gyerek bőgött, akkor én. Anyukám hozott sokszor főtt kaját meg elvitte a vasalatlant. Elindulni nem lehetett sehová, mert valamelyik alvásidejéhez alkalmazkodni kellett, de az öltözködés se volt piskóta.

Amikor a kicsi is partner lett a játékban és 2 évesen bölcsibe ment a nagy meg oviba, elkezdett rendeződni a helyzet. Egyre kevesebb volt a vita, ahogy nőttek a játékaikat elpakolták maguk után, már nem malackodtak össze mindent. Most kisiskolások, jó barátnők lettek, folyton egymás s.ggében vannak. A játékokban egy szinten vannak, nincs hiszti hogy az egyik kicsi valamihez, vagy a másikat nem érdekelné. A kis korkülönbség miatt jó programokat szervezni, nincs az, hogy a kisebbiket ide vagy oda nem vihetjük, a nagyot nem érdekli, stb. Egy gyerekes szülők kérdezgetik, hogy milyen gyakran panaszkodnak, hogy unatkoznak... Hát ezer évben egyszer, van hogy egész napra elvonulnak a gyerekszobába játszani, csak enni és pisilni jönnek ki, én meg közben teszek-veszek. Nincs vita hogy kinek mit engedek, a másiknak miért lehet ezt meg azt, ugyanazok a szabályok érvényesek (pl. lefekvés ideje) mind a kettőre.

Úgyhogy én azt mondom, hogy ha az elejét túléled ép ésszel, akkor nagyon jó a kis korkülönbség.