Életkori sajátosság vagy viselkedési probléma?

Én is ilyen voltam.

sőt, néha még most is ilyen vagyok (31 éves múltam).

jó, azért a hűtőt nem harapdálom, de ha pl. beverem a lában az asztal sarkába és rossz napom van, képes vagyok belerúgni az asztallábba. Utána duplán fáj :D

SZia! az én kisfiam sem látta sehonnan mégis csinálta/ja. Kb. 16 hónaposan kezdte és most 21 hónapos, de már csökkentek ezek a dolgok, mostanában rászokott arra, hogy ha nem tetszik neki vmi azt mondja aú :)

De sztem ez inkább életkori dolog, amikor megüti magát érzi h ez nem jó, de még sztem nem feltétlen tudja ok-okozatban végiggondolni, hogy miért történt, csak az érzés marad meg h fáj, ami dühöt generál és ezt megpróbálja gyorsan levezetni, azzal h ide-oda csap, vagy már tudatosan nekimegy a dolognak, ami meg persze mégjobban fáj. Szóval én nem aggódom, ahogy okosodnak rájönnek ők, hogy mi miért történik, az pedig h elmagyarázzátok neki, hogy apát v mást nem szabad ütni, teljesen jó, mert így plusszban tanul is. Én még azt szoktam csinálni, hogy ilyenkor megfogom a kezét és mutatom neki, hogy inkább simi van. Néha magától is mondja már.

Életkori dolog, nem kell vele törődni. Persze apa szemüvegét nem ütjük le, azért mi is rászóltunk..megfogtuk a kis kezét, és mondtuk neki, hogy tudjuk, hogy fájt, de ha levered apa szemcsijét akkor nem fog téged látni..:-)) Szóval ne arra helyezd a hangsúlyt, hogy leszídod, mert akkor rosszul érzi magát, lelkifurdija lesz, hanem hogy miért nem jó, ha mást bánt. De ezt fogja csinálni még egy ideig..:-))

Amúgy csak kifejezi az érzelmeit, ez el fog múlni, nem kell vele törődni, de nem is kell erősíteni benne...