Vigyem pszichológushoz a lányomat? 4,5 éves, boldog családban él, másfél éves a kistesója, imádja, semmi féltékenységből eredő probléma nem volt, mintha 2. anyja lenne, olyan gondoskodó tud vele lenni.

Oviban soha semmi panasz rá, inkább visszafogott a viselkedése.

Rendes, szófogadó, udvarias, életvidám gyerek. De a gond. Nagyon csúnyán beszél, viselkedik a mamával. Egy telken lakunk, két külön házban, de nyilván napi a kapcsolat. A mama imádja őket, jól, kedvesen bánik velük, mindent megtenne értük. A férjem minden évben úgy dolgozik, hogy többször elutazik egy-egy hónapra, akkoriban kezdődött a csúnya viselkedés, gondoltuk, apahiányt valamiért így vezeti le, mert a papa viszont mindig előtérbe került ilyenkor. Ahogy Apa hazajött, nem volt gond.

De utolsó hazaj9övetele, november óta nem akar helyreállni a dolog, egyre csúnyábban beszél, viselkedik a mamával, utána persze szokott bocsánatot kérni, meg olyankor adja a puszikat, de nagyon kettős a viselkedése.

Nem úgy beszél csúnyán, hogy káromkodna, hanem pl. a mama mondja, hogy szép a pólód, erre a lányom azt mondja, a tied nem szép, de elég agresszíven tudja mondani.

Büntetni ritkán kell egyébként, az mese vagy finomság megvonás, ezt én most azért nem érezném szerencsésnek, mert ha azért kapna büntetést, mert csúnyán beszél a mamával, szerintem azt is a mamán vezetné le.

Nem tudom, mit csináljak, a mama szerint pszichológus vagy fenékreverés.

Én azért a pszichológuson kiakadtam kicsit, mert akkor a másik két unokájával kezdeném, akik már 22 ás 24 évesek és úgy beszélnek a mamával és a papával, hogy nekem ilyeneket eszembe nem jutna a mamámnak mondani. Nem gyakran találkozunk, de a lányom azért szokta ezeket hallani. Illetve sajnos a férjem is türelmetlen a szüleivel,(amit meg is értek valamennyire, mert nincs velük különösebb gond, de azért mindenbe bele akarnának szólni)ő is szokott azért mérgesen, akár agresszívan beszélni velük, de ezt szerintem a lányom ritkán hallja. Lehet ez a gyökere? El sem tudom képzelni, mi okozhatja ezt.