Aggódjak szerintetek? Szocializációs probléma lenne? Vagy ez is része lenne a dackorszaknak? 2 éves a fiam.

2 éves múlt a gyermekem, és csak velünk, közvetlen családtagokkal kommunikál. Mondatokban beszél már hónapok óta, itthon be nem áll a szája, de bárhová megyünk, azonnal megnémul, ha felnőtt szól hozzá. Kolléganőm 1-2 hetente jön látogatóba, tőle is fél, nem megy oda hozzá, nem válaszol neki. Üzletben, ahol rendszeresen vásárolunk szinte minden nap, szintén így viselkedik: örömmel üdvözlik őt az eladó, beszélnek hozzá, ő pedig csak ül a babakocsiban, néha még a szemeit is becsukja, hogy ne is lássa az illetőt. Ha unszolom, hogy reagáljon, már látom, hogy könnyesedik a szeme. Alapvetően nagyon eleven, mozgékony, bőbeszédű kisfia, itthon csupa élet, az utcán séta közben is folyton magyaráz. A gyerekekkel kommunikál, sőt ő kezdeményez, de felnőttekkel eddig még soha.

Aggódjak szerintetek? Szocializációs probléma lenne (nagyszülők nincsenek a közelben, túl nagy társasági életet nem élünk a hétköznapokban)? Vagy ez is része lenne a dackorszaknak? Akinek hasonlóan viselkedett esetleg a gyermeke ennyi idősen, mikor és mitől változott, ha változott?

Köszönöm előre is a válaszokat!