Szerintetek rossz anya vagyok? Mit tehetnék hogy változzak? Már úgy érzem pszichológusra lenne szükségem. Kívülállóként adjatok kérlek tanácsot!

Háááát nem könnyű a helyzeted. Én először is vennék egy doboz magneB6-ot. Ami persze nem szabadít meg a kisfiadtól egy percre sem, de segít az idegeidnek legalább :-) Nekem eddig bevált.

Amit még javasolhatok, hogy amikor ő alszik, akkor te is pihenj és foglalkozz csak magaddal. Ne akkor akarj mindent megcsinálni.

Sok mindenbe már őt is bevonhatod. Teregetés, portörlés, felmosás, játékok összepakolása... Igaz így sokkal tovább tart, de addig legalább lekötöd őt és nincs ideje "rosszalkodni".

Ülj le mellé sokszor játszani. Nem muszáj együtt játszanotok (az én lányom mondjuk sokszor nem igényli), de játszál te magad a játékaival. Hidd el téged figyelve hamarabb megtanulja mit hogyan és a kedve is jobban megjön hozzá. Észre sem veszed és már egyedül is eljátszik majd.

Barátaidat nem kérheted meg, hogy pár órára vigyázzanak a fiadra. Cserébe legközelebb te vigyáznál az övéikre.

En is szedtem a MagneB6-t! Nagyon sokat segitett. A kavet is feladtam, azota konnyebb. Nekem is 2 eves a Kisfiam es hat soha nem volt konnyu gyerek. Kepes akar 3 felnotett is kikesziteni a nap vegere annyira intenziv es jelen van mindig, mindenkor a nap minden ebren toltott perceben. De mindig arra gondolok, hogy jo gyerek es kell, hogy eros akarata legyen a tuleles erdekeben.

Nagyon rossz, hogy senki sem tud neked segiteni! Nekem olykor napok vannak, hogy nemlatom a ferjemet es mar akkor hianyzik! Anyukaddal mi van? Rola nem irtal.

Kerted mar Anyosodat, hogy megtenne, hogy vigyazzon egy orara a Kisfiadra? Lehet nem mondana nemet. Ha nem kerdezed...nem mindenki szivja ki a kisujjabol amit egyebkent nem is kellene....

24 oras szolgalatban vagy ami nagyon nem konnyu. Te sem vagy superwoman! Te is csak ember vagy megha anyuka is! Legyel egy kicsit elnezzobb magaddal szemben. Ulj le es engedj el mindent es jatsz a Kisfiaddal. Minden elmulik es ha most nem akkor mikor? A mosogatas meg ugyis megvar....en lagalabbis igy csinalom mikor csak magam vagyok.

Még szerencse, hogy én nem vagyok ilyen.

Nálam ugyanez a szituáció, csak 2 gyerekkel.

De ők nem tehetnek arról hogy vannak

Szerintem kérj orvosi segítséget

Jah és a gyereket nem a nagyszülőnek szülted .

Ugyanilyen helyzetben vagyok.

A férjem messze, szülőkre mondjuk számíthatok, de csak heti 2-3 órát ami nem sok.

Én is teljesen ki vagyok készülve idegileg.

Ami segít túlélni az az, hogy néha, ha már úgy érzem bekattanok, inkább hagyom sírni a kicsit és kimegyek a szobából, bezárkózok a konyhába, zenét bekapcsolom, hogy ne is halljam az üvöltését.

Ez a jobbik rossz.

Inkább , mint hogy bántsam őt.

Valamint mióta egyedül nevelem azóta lesz*rom a házimunkát.

Megcsinálom amit nagyon kell, de nem tud érdekelni, ha úgy fekszem le, ha ott a mosogatnivaló, vagy épp aznap nem sepregettem, netán napok óta vár a vasalni való.

Amikor a lányom alszik és is magammal foglalkozok, vagy a férjemnek írok levelet.

Ha már nem fogok szoptatni, elkezdek komolyabban mozogni, ez is segít levezetni a feszültséget.

És mindig lebegjen a szemed előtt az a bölcsesség, miszerint akár jó, akár rossz most az életed, mindig minden elmúlik egyszer!!

Szia! Neked kell egy barátnő!

Lehetőleg egy másik anyuka! Ismerkedj! esetleg fórumozz, ez esetben ajánlom a hoxát! Sok anyuka van ott, akik szívesen beszélgetnek veled!

Néha jó egy kicsit kiengedni a gőzt.

Szia:-)

Semmi okosat nem tudok mondani, de úgy látom, hogy ez a 2 év körüli időszak sokunkat megvisel.

Hasonló helyzetben vagyok, csak az én férjem nem külföldön dolgozik, de ha itthon van akkor sem vagyok "beljebb", mert akkor még ő utána is pakolhatok, és főzhetek rá. Szóval néha könnyebb dolgom lenne ha nem lenne itthon.

Gyerekkel egyáltalán nem segít, mindenért könyörögnem kell neki stb. de nem taglalom, nem ide tartozik.

Borus napok járnak rám is, szinte ugyanazokat a napokat élem amiket Te, és szinte teljesen ugyanúgy. Gyerekes ismerősökkel összejárunk, de soha de soha nem tudok kikapcsolni. Ma már bőgtem is egy sort, mert még a hajamat sem tudtam megmosni már egy hete..

Nekem se anyám se apám. Anyósomékra lehet bízni pár órára míg én elmegyek bevásárolni, ezeket az egy másfél órákat próbálom élvezni, de nagy a rohanás, szóval nem annyira kikapcsoló:) Max 2 óra múlva már csörög a telefon, hgy menjek a gyerekért.

Senkit nem fog érdekelni a Te házimunkád, ezt tapasztalatból mondom. Az én anyósomnak nem is merem már ondani, hogy valamit szeretnék csinálni, addig ha lehet maradjon már nála a gyerek mert a válasz ez: Persze, hozzad csak, aradhat, de nem értem ÉN MINDIG MINDENT meg tudtam csinálni a gyerek mellett. Főztem, mostam, gyereket elláttam, dolgoztam.

Könyökömön jön már ki, unom. Pláne, hogy kamuzik, mert az anyja vigyázott a gyerekre, szombatonként lett "hazaadva" a gyerek.

Igen, néha én is megijedek, hogy nehogy a gyerekemre kezdjek el észrevétlenül haragudni.

Haragszom a férjemre, mert ő nem tesz semmit, ő most sincs itthon, ő beül az autójába és lelép, hazajön amikor alszik a gyerek, akkor itt tesped, kajál stb, mielőtt ébredne a gyerek megint lelép, ilyen olyan ürüggyel.

Rá haragszom, nagyon, hisz közösen akartuk a gyereket, de félek, hogy nem tesz jót a gyerekkel való kapcsolatomnak az, hogy örökösen ideges vagyok, mérgelődöm, boldogtalan vagyok.

Szerintem csak magunktól várhatjuk a változást, és az időtől. Nekem mondták, hogy ez lesz a második mélypont, úgy 2 év körül...hát úgy látszik igazuk van a tapasztaltabb anyukáknak.

08:24 esnek:

Látom úgy gondolod te valami csodaanyuka vagy,hát ha nem vagy ilyen helyzetben minek válaszoltál,hogy verd a melled,hogy jaj neked megy? Csak azt tudom mondani,hogy egy rosszindulatú,beképzelt tyúk vagy,meg is érdemled ha senki sem segít be akkor sem ha majd kell!!!

Kedves Kérdező!

Teljesen megértelek annak ellenére,hogy párom nem ment ki külföldre,és anyukámra rá lehet bíznia fiam én is mélyponton vagyok.Sose gondoltam,hogy újra eljön,az első 3 hónap számomra szörnyű volt,tiszta depi voltam,azt hittem ahogy múlik az idő jobb lesz,jobb is lett de most 1,5 évesen elkezdődött a dackorszak hát mit ne mondjak ki vagyok,szedek már Magne B 6ot,multivitamint,tornázom is,de ez az állandó,mókuskerék,éjjel nem tudok rendesen aludni,pedig átaludja az éjszakákat,belefáradtam a mindennapokba kell a kikapcsolódás,plusz a tél,kisfiam mellett tanulok és dolgozom is,szóval van elég dolgom már várom a nyarat,hogy akkor felszabaduljak,több legyen a szabadidő,talán addigra kisfiam is átesik ezen az állandó nyafogás,hiszti,szenvedés időszakán.Kitartást kívánok neked,idővel biztosan jobb lesz.

Ikreim vannak. Bár nem vagyok ennyire egyedül mint te, de egész nap a picikkel foglalkozom.

Hát min mondjak,volt hogy én is azt hittem begolyózok, aztán valahogy sikerült átprogramoznom magam. Előtte egyik pillanatról a másikra flment a pumpám amikor hisztiztek, úgy éreztem szétrobbanok. De idővel próbáltam elengedni a fülem melett és higgadt maradni. Úgyis mondhatnám, hogy bevettem a "lesz@rom tablettát" :))

Mert arra is rájöttem,hogy ha én ingerült vagyok az ráragad a gyerekekre, tehát ők se nyugodnak le amíg én feszült vagyok.

Szóval próbáld ki te is! Amikor pedig alszik, pihenj le, halgass zenét, nézz meg valami jó kis filmet, olvass. Persze ne kisgyerekről szóljon! :))

És jó utat a férjed után!!! :))