Most akkor tényleg rossz anya vagyok?

Nem nálam is elszokott szakadni. ha csak ritkán fordul elö akkor kitartás. ha rendszeresen akkor kell valami megoldás hogy könnyebb legyen az életetek.

a könyörgésröl úgy lehet leszoktatni, hogy ha otthon apuka akkor egy hétvégét erre szántok. fogod és kitaláltok egy eseményt amire fel kell öltözni. pl mentek a játszóra. aki nem öltözik vagy nem engedi öltöztetni magát az otthon marad. mivel ketten vagytok így egy marad a gyerekkel otthon aki nem öltözik, a másik meg elmegy a játszóra. (ha egyik sem öltözik fogod magad és otthagyod öket apánalk és elmész shopingolni).

ordítás lesz nagyon erösen, de hétfön mint a kisangyalok fognak öltözni.

ha ezt leküzditek könnyebb lesz.

Most még könnyebb a helyzet annyiból, hogy otthon vagy, de mi lesz, ha már dolgozni fogsz és 3 gyerek hisztizik reggel? Nálunk nincs válogatás, amit kiteszek, vagy megeszi, vagy éhen marad. Idő nincs mindenki kívánságát teljesíteni, pedig mindig igyekszem mindenki kedvébe járni. Az öltözködéssel már sokkal engedékenyebb vagyok, hagyom, hogy a kislányom maga válogassa össze a ruháját, ha hülyén néz ki, az ő dolga. Legfeljebb annyiban szólok bele, hogy az időjárásnak megfelelően legyen felöltözve.

Amúgy egyáltalán nem vagy rossz anya :) szerintem nincs olyan ember, akinél ne szakadna el a cérna egy ilyen reggelen :)

Dehogy vagy rossz anya. Hormonok, terhesség a két kicsivel, egyedül, nem lehet egyszerű.

Nekem két 2,5 éves ikerfiam van itthon, meg most már 3. hete a lányom is, ő 4 múlt, lassan 4,5 éves.

Ő is, mármint a lány is eljátssza sokszor, hogy ő nem akar öltözni, főleg este fürdés után. Meguntam, és bevittem a szobájába, betakartam és mondtam hogy csak akkor jöhet ki, ha felöltözött. Felöltözik és kijön. :-) De olyan is volt, hogy mondtam neki, hogy beviszem, betakarom és jóéjt, alszik ruha nélkül....kiakadt mikor bevittem, megígérte hogy felöltözik, bevittem a ruhát és tényleg felöltözött. :-) Ezután már csak meg kellett említeni, hogy alszik meztelenül ha nem öltözik, és mint a kisangyal.

De ha kérte hogy segítsek, azt is csináltam, hogy ha mire visszajövök és rajta van 3 ruha legalább, akkor segítek is neki. Büszke volt, mert ugye meg is számolta miből mennyit vett fel.:-)

Meg jót írt az első, ha nem öltözik, nem mentek...

Hisztit meg nem szabad meghallani. :-)

Nyugi!

Miért lennél rossz anya? Hogy reagáltál egyébként? Nekem még csak egy 9 hónapos lányom van, de még Ő is kihoz néha a sordomból, így én azt tervezem, hogy (magamat ismerve és azt, hogy nem vagyok a türelem mintaképe, persze ezt folyamatosan fejlesztem és mindenben a lányom mellett állok) nagyobb korkülönbséggel lesz tesója a babánknak. Lehet, önző vagyok, de én úgy érzem, hogy nekem is és akár az egész családnak jobb, ha egy értelmes, kommunikatív, segtőkész, már empatikus képességgel is rendelkező 4-5 éves mellé jön egy baba.... Ő már segíteni akar és anyáskodni, egy anya pedig nem féltékeny.. MOST úgy látom, jobb lenne, ha a lányommal kiélveznénk mindent és megtanítanám erre arra, és csak 3 an lennénk és nem szakítana el a lányomtól egy síró csecsemő, akkor, amikor a legjobban szeretné, hogy ott legyek és homokozzak, mászókázzak, csúszdázzak, vagy rajzoljak Vele... Szóval én szerintem majd a nagylányommal együtt várom a kisbabámat, pár év múlva.

Ezt csak azért írtam le, mert ha nem érzi magát valaki elég türelmesnek, gondolja meg, hogy mennyire fogja bírni több gyerekkel, főleg ha alig van köztük korkülönbség.

Persze ettől még jó anya vagy és élvezheted a babázást, hogy néha kibuksz, csak én ezt nem merném bevállalni, mert nem lennék egyik gyerekemnek sem teljes értékű anyukája, azaz nem tudnám odaadóan kielégíteni minden igényét, hiszen minden felé kell kapkodnom. MÉg most is néha lelkiismeret furdalásom van, hogyha takarítok, rámolok, és a babám a járókában van, hogy Vele is játszhatnék, de mindent szeretek idpben megcsinálni, így a háztartást is. :)))

Szóval nyugi türelem és gondolj arra, hogy ez az időszak is elmúlik majd, később pedig tuti visszasírjuk a nehéz napokat is!! :)