Ovisok anyukái, ti is 8,5 órát dolgoztok a m. helyeteken?

Van ilyen bicikli sajnos...

A férjemnek köszönhetően "csak" 4 órát dolgozok (igazából ennyit sem kellene, de nem akarok eltunyulni, ellaposodni otthon), kisebb gyerkőc 4 éves, másik elsős.

Néha még így is lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy mindkettő egésznapos oviban-suliban van, amikor 2-kor már otthon vagyok. (Persze itt úgy működik, hogy vagy elhozod délben, vagy 4-kor a gyerekeket...)

Szia!

Az én munkaidőm fél 8-4ig tart, ami 8,5 óra.

Ez azt jelenti, hogy reggel 5:55kor kiteszem a lábam a lakásból, és délután 17:40re érek haza. Az utazás sok időmet elveszi.

Reggel még alszanak a gyerekek (2 ovisom van) amikor elmegyek otthonról, este pedig már fáradtak mikor hazaérek. Szinte csak a fürdetés, vacsora és altatás idejét töltöm velük. Oviba vinni nem tudom, mert olyan korán még nincs ovi. Hazahozni sem tudom őket, mert jóval korábban bezár az ovi, minthogy én odaérnék munkából.

Anyukám szokta a gyerekeket vinni, hozni, nagy ritkán a férjem, ha épp olyan beosztásban dolgozik.

Én nagyon sajnálom ezt, de örülök hogy van munkahelyem.

Ez ma Magyarország:(

Vagy dolgozok, hogy hónapról hónapra éljünk, vagy nem dolgozok, hogy éhezzünk de a gyerekeket tudjam oviba vinni-hozni.

Az én kislányom még csak bölcsis, most kezdte, 22 hónapos. Teljesen kivagyok attól, hogy ilyen keveset találkozom vele! Mi felváltva visszük-hozzuk a párommal, szerencsére 6-18-ig nyitva van a bölcsi. Én reggel fél 8-ra megyek és délután 4 körül jó esetben el tudok szabadulni. Rossz esetben (pl ma) csak 5 körül. Hétfőn ráadásul 18-ig dolgozunk.

Nagyon rossz :-(((

Ugy tudom a törvény változott hogy az ebédszünet az munkaidőn kívüli,akárhol töltöd el...ha egy órát adna a munkaadód akkor egy óra...

Örülj hogy dolgozhatsz én azt mondom.Én most váltok munkahelyet,és az uj helyen napi 11 órát fogok dolgozni,és egy-egy óra az utazás...de legalább lesz munkám.nem jó világ van mostanában...eddig közmunkásként dolgoztam,de ugye ott éljen meg az ember a minimálbérből...és határozott idejü szerződés...szoval én személy szerint örülök ha lesz " rendes" munkám.

Nekem kötelen a munkaidőm, de minimum a 8,5 óra, ez az alap elvárás, de ennél csak több lehet.

Vannak napok amikor 10 órát is dolgoznom kell és az utazás is hosszú, mert több mint 70 km-re kell mennem, igaz kocsival.

Lányom bölcsis, nagyon nagy szervezést igényel, hogy legyen ki bevigye és hazahozza és legyen ki vigyázzon rá ha beteg:(

Nem egyszerű, de örülök, hogy van munkám, megbecsülnek és kifizetik a bérem.

És a másik véglet mit szóljon?

Lassan fél éve nem tudok elhelyezkedni (pedig főváros!!!)

Lehet, hogy tudom vinni, hozni a fiamat a bölcsiből, de lassan éhen halunk, mehetünk valamelyik híd alá....

Örülj, hogy egyáltalán van munkahelyed!

Az én munkám sem leányálom, főleg nem a család szempontjából...két kicsi gyerekünk van. Kereskedelem, tehát hátránya, hogy gyakran szo-vas is dolgozom, de legalább az egyik napon minden hétvégén, illetve, hogy két műszakos, ami komoly logisztikát igényel. Ha reggeles vagyok, akkor hajnalban megyek el amikor ők még alszanak (apjuk csinálja végig velük a reggelt és 7-kor szegények már ott dekkolnak az oviban/bölcsiben), viszont negyed négy-fél négykor már el tudom hozni őket és együtt lehetünk délután egy részében legalább+este. Ha délutános vagyok, akkor meg elhúzom kicsit a közös reggelt, csak 9-kor érnek be az oviba/bölcsibe, így nyerek kis időt magunknak, mert aztán én délelőtt húzok dolgozni és mire hazaérek már rég alszanak (apjuk gyűjti be őket 5 körül és altat este).

Előny viszont, hogy itt van a városban, és hogy néha akadnak hét közbeni szabadnapok. Olyankor kikérem őket az intézményből és közösen töltjük a napot, hisz hétvégén többnyire úgysem vagyok velük sajnos.

Viszont legalább van munkám! Enélkül mehetnénk a híd alá, vagy éhen halni,... így is alig-alig élünk meg :(

Én azzal próbálok kompenzálni a gyerekek felé, hogy átszerveztem a fontossági sorrendemet. Házimunkát pl szigorúan akkor végzek vagy ha ők alszanak, vagy valamiért nincsenek itthon. Azt az időt amikor együtt lehetünk, maximálisan igyekszem rájuk fordítani, illetve ha muszáj valamit megcsinálni akkor olyan formában próbálom, amibe ők is bevonhatók. Tegnap pl míg megsütöttem a húst ők aprították a zöldséget a salátába, közben énekeltünk, beszélgettünk stb. 4,5 és 3 évesek. Már így is olyan nagyok, és sokkal kevesebb időt tölthetek velük, mint szeretném, úgyhogy igyekszem 10000%-osan megélni minden közös kis időt...