Lányom ötévesen még mindig mindent a szájába vesz, megnyal? Hogyan tudnám erről leszoktatni?

A cumit vedd el tőle, a fogainak sem tesz jót.

Aztán lehet érdemes lenne elmenni vele pszichológushoz.

Szia! Szinte a fiamat írtad le a lányod jellemzésében, bár ő nem a haját rágta, hanem más „pótcselekvései” voltak, az ujját csak úgy fél évig szopta, és csak 1 éves koráig szopott.

Node, a lényeg, hogy nem értek egyet az 1. hozzászólóval, szerintem ne vedd el tőle a cumit, csak ha meg tudod tenni úgy, hogy ő is beleegyezik (valaki írta egy másik helyen, hogy náluk a télapó vitte el, és a gyerekekkel megbeszélték előtte. Ez talán jó lehet, de én azt gondolom, hogy ha egy gyerek már rászokott a cumizásra, akkor a legnagyobb kegyetlenség egyszer csak elvenni tőle. Nem értem, miért nem gondolnak bele az emberek, hogy annak a gyereknek a cumizás a megnyugvást jelenti, és mit érezhet, ha egyszer csak megvonják tőle azt, amit ráadásul ők adtak neki annó! Egyébként is ki vannak szolgáltatva a gyerekek a „nagy felnőtteknek”, egyébként is számos frusztráció éri őket, és még mi, a szüleik is képesek vagyunk ilyen érzéketlenül gondolkodni? Nagyon szomorúnak tartom.

Gondolkodjon már el a kedes anyuka, aki csecsemőként beletolta a gyereke szájába a cumit, mert nem bírta a sírását, hogy később egy olyan nevetséges indokkal, mint hogy „rosszat tesza fogainak” kitépi a kezéből!

Csak egy ellenpélda: én 7 éves koromig szoptam az ujjam, és semmi baja nem lett a fogaimnak, nem kellett fogszabályzó sem. (Ellenben van barátnőm, aki nem szopta, és „kiharapná a pókot a sarokból”-típusú fogsora van.)

Ezt nem rád írtam, kedves kérdező, elnézést, csak kikívánkozott belőlem.

A lényeg, hogy a fiam is ilyen „orálisan fixált” volt, a ruháját is rágta, megnyalta a dolgokat – én is rosszul voltam tőle, egyszer még egy busz kapaszkodóját is megnyalta, azt hittem, hogy elájulok, belegondoltam, milyen undorító emberek fogdosták össze, brrr. :) Végül nem lett semmi baja tőle, de tudom, milyen bosszantó.

Azzal tudlak biztatni, hogy elmúlik. Legalábbis nálunk minden ilyen elmúlt, mire iskolás lett nem rágott-nyalogatott semmit, viszont egy dolog maradt: a ceruza rágása. De őszintén szólva, ez már nem annyira zavar, látom, hogy hány kisgyerek csinálja a suliban, és nem húzom fel magam rajta.

Azt gondolom, hogy ezekkel a pótcselekvésekkel a feszültséget vezetik le, és nem kell túlreagálni a dolgot. A kislányok egyébként is hajlamosabbak a szorongásra, ha esetleg észreveszed, milyen helyzetek váltják ki belőle ezeket, akkor igyekezz azokat elkerülni. De ne dühöngj miatta, tapasztalatból mondom, hogy csak ront a helyzeten! Nem direkt, és pláne nem ellened csinálja!

Ha úgy érzed, szükség van rá, menjetek el feszültségoldó csoportba, nálunk az oviban hirdettek ilyet, játszanak a gyerekek ott, állítólag nagyon jó. De mondom, el fog múlni – persze lehet, hogy helyette a körmét fogja rágni (ahogy én is tettem pl. az ujjszopás elhagyásával). :)