Miért várják el a kisgyerekes szülők, hogy ha buszon utaznak a félbusz felállva várja, hogy átadják a helyüket?

92-Éppen olyan szimpi ember vagy, mint a kérdező!

(Egyébként meg próbálj meg egy 37hetes pocakkal ülve az öledbe venni egy 4éves kisgyereket. VAlószínű nem azért nem vette ölbe, mert nem volt kedve- ha így is fogalmazott- hanem azért, mert képtelenség.... És mint írta, végigállta az utat.:( )

Kedves 92-es. Mint említettem, nem vártam senkitől semmit. Alapvetően elég sokat tömegközlekedtem már gyerekkel (gyakorlatilag egyéves kora óta), szóval nagyon tisztában vagyok vele, hogy mire is lehet számítani. Azért az vicces volt, mikor nemrég terhesen én adtam át egy kisgyerekes anyukának a helyet a buszon.:D Tudod, senkit a világon nem zavart a szituáció, egyedül a kisgyerekes anyukát, de ő meg nem tudott volna biztonságosan kapaszkodni. Szóval: lehet így is, ahogy te csinálod, meg lehet másként is. És a másként nem azt jelenti, hogy folyamatosan azt nézném, hogy kinek kell átadni a helyet, hanem csak annyit jelent, hogy nem csinálok úgy, mint a nagy többség, hanem ha valami nyilvánvaló, azt észreveszem, és ha én jobb helyzetben vagyok, akkor teszek ellene...

A hozzászólásomat egyébként nem panasznak szántam, csupán egy reagálás volt a kérdező "kérdésére". Még azt sem gondolom, hogy kötözködni érdemes bármivel is, amit leírtam, főleg, hogy leginkább a botos néniken voltam kiakadva.

Ja, és történt már az életben velem egy s más, hidd el, drága, nem várom én senkitől, hogy féltsen (megjegyzem, nincs is szükségem idegen emberek féltésére...). :D

Nem tudom, hogy hol vastam már, egy kismama buszozott állva egy másfél-1 év körüli gyerekkel. A busz fékezett vagy valami autó ment bebe. A kismama a hasára esett és felrepedt a méhe.

Nehéz kisgyerekkel buszozni. Ők még nem tunak kapaszkodni. Én meg örülök sokszor ha magamat meg tudom tartani, az álló 2 évest meg nem gyúrja el a tömeg. Ha lehet, én az ölembe ültetem. De legalábbis leültetem. Nem a kényelem hanem a biztonsága miatt.

Nekünk eddig az esetek 90%-ában átadták a helyet. Mondjuk soha nem kérem, vagy nem nézek rondán ha nem ugrik egyszerre a fél busz. Ha meg kapunk helyet, széles mosollyal hangosan megköszönöm.

Igen, ez így van, ahogy az utolsó írja... De én is írtam, hogy miért a kisfiamat ültettem le.

92-es, neked nem tudom, milyen problémáid lehetnek a világgal, de egy biztos: saját magaddal súlyos problémáid vannak, úgy nevezik ezt általában, hogy önértékelési probléma. Jössz egy anonim oldalra, és olyan embereket próbálsz sértegetni, akiket a legkevésbé sem ismersz, a világon semmit nem tudsz róluk, és attól, hogy azt hiszed, sikerült valakit megsértened (nem jött össze, mert engem ismeretlen emberek véleménye nem érdekel...) boldogságot érzel. Ez szerintem szánalmas... A pszichológia területén érdemes lenne olvasgatnod, hátha találnál segítséget..., egy-két cikk/könyv elolvasása után biztosan gyorsan magadra ismernél, bár azt már nem is feltételezem rólad, hogy a gyk-n kívül mást is szoktál olvasgatni.

Nem nyert a súlyommal kapcsolatos tipped, de nem is lényeges ez, ha túlsúlyos kismama lennék, ahhoz sem lenne semmi közöd, na és túlsúlyosként is jobban biztonságban érezném magam ülve a buszon, mint állva. De egy a lényeg, mostanában már csak magamat kell buszoztatnom, a kisfiamat nem, így lényegesen leegyszerűsödött a helyzet. :D

További jó fröcsögést és élvezkedést, én már nem reagálok, mert ha minden jól megy, akkor a napokban meg is szülök, és inkább pozitív dolgokkal foglalkozok a továbbiakban. :)