Okozott-e már otthonotokban vagy máshol kisebb-nagyobb anyagi kárt gyermeketek?

De ha nálad falfirka bele fér, akkor az nem kár.

A kár az ha olyat tesz tönkre amit nem lenne szabad.

Pl ha könyvbe firkál az kár, ha a kifestöbe az nem kár.

Egy gyerek sem (szerintem ilyen nem létezik), csinálja meg elsöre azt amit a szülö mond neki. Az a gyerek lesz kezelhetö akit a szülök következetesen nevelnek. De ez sem 100%s. Minden szülönek más és más a követelménye a gyerekfelé, és maga felé. Pl az utolsó írta, hogy nem rohangál nagykéssel a gyerek. Számára az a fontos, ezért tud következetesen nem met mondani, és megatnítani a gyereket hogy ne nyuljon a késhez.

Egy gyermektelen barátnöm egyszer elhozta hozzánk 6 éves unokahugát. Beszélgettünk, és a barátnöm szidta egy harmadik anyuka gyerekét nagy szájjal. Mert a gyerek otthon hideg kövön mezítláb rohangál.... Mondtam, hogy mert a harmadik anyukának ez nem számít, ö így nevel.

De csak szidta, én meg ráhagytam. Barátnöm arról regélt (és tudom az egész családja erröl regél), hogy az ü 6 éves unokahugija a világ legjobb teremtése, soha egyszer sem hisztizet stb...

Aztán kikísértem öket az autóhoz. a kislány beül hátra, és nem köti be magát. a barátnöm meg indult volna, mikor ráütök egyet az autóra, a barátnöm megáll, lehuzza az ablakot én meg beszolok, hogy kösd be magadat Katika. A kislány rámnéz és szó szerint az arcomba ordítja, hogy NEM és én soha nem kötöm be magamat... Ekkor ledöbbentem, és mondtam a barátnömnek, hogy látod, most én is szidhatnálak, hogy milyen felelötlen vagytok, hogy a gyerek bekötés nélkül ül a kocsiban... nektek ez nem fontos, de majd ha kipotyognak a kislány fogai akkor az lesz.

Egy tipikus példa kinek mi a fontos.

Eléggé megütköztem néhány hozzászóláson. Néhányan tipikusan a túl laza nevelés hívei vagytok, ahogy látom.

2 éves lesz a kislányom, de soha semmit nem tett még tönkre, semmit nem tört el. A gyerekkori 30 éves játékaim mind épségben vannak, most ő játszik velük. A könyveim is.

Még csak az kéne, hogy a falat firkálja! Én nem vagyok egy tisztaságmániás, precíz stb. ember, nincs korlátok közé szorítva a gyerek de meg lehet őket nevelni.

:))

Megengedni a gyereknek hogy összefirkálja a falat??? Nem engedtem meg neki, mégis megtette amíg elmentem wc-re.

Akinek nem ilyen rossza a gyermeke az tegye össze a két kezét és inkább ne is válaszoljon!!!

7. vagyok, látom alaposan le lettem pontozva, biztosan azt hitték a kedves olvasók, hogy mindig mindent ráhagyok a gyerekre, azért ilyen... pedig pont hogy nem. Igenis vannak extrém ötletekkel megáldott örök felfedező típusú gyerekek, akinek nyugodt habitusút vagy kb "átlagos"-t osztott a gép, annak erről fogalma sincs. Én felneveltem az unokahúgomat, aki nagykönyvi baba volt, aztán lett belőle egy "letettem és egy darab bottal csendben félnapig eljátszó gyerek". A lányom már kategóriákkal karakánabb volt ennél, de ő az a fajta gyerek, hogyha elmondtam 20x és kipróbálta és nem jött be a dolog, vagy másnál látta hogy hoppon marad, akkor többé nem próbálkozott, volt benne megfelelnivágyás amire lehetett apellálni stb. Ja, és ezenkívül sok évig óvodás korúakkal dolgoztam, előtte meg kisbabákkal is, úgyhogy volt bőven tapasztalatom... és akkor jött a fiam, a maga extrém szélsőségeivel. Keményen megküzdöttem vele, hogy ne egy mini Néró császár váljon belőle, és mostmár teljesen korrekt kis ember, Ha valaki nem kap ki egy ilyen gyereket, fogalma sincs, hogy mennyi erőfeszítés van mindebben, hogy sokszoros energia és időbefektetés egy átlagos gyerekekhez képest elérni bármit az ilyen kiskölköknél. Uramisten, mennyi beszólást kaptam én, hogy minek hagyom üvölteni, zeng tőle lakótelep, meg hogy mekkora már és hogy viselkedik stb. Sokszor esett rosszul, aztán most pl ez a lepontozás is, mert valahogy anyai mivoltomban vonnak kétségbe vele, pedig, pont, hogy mindig mindent annak a hosszútávú célnak a szellemében tettem, hogy kordába szorítsam az én kis zsarnokomat és megneveljem, hogy olyan gyermek és felnőtt válhassék belőle, aki képes másokkal együtt élni, képes az emberi normákat betartani és szerethető személyiség. És most itt van 3 évesen, egy tünemény, vannak még ötletei ugyan, de kategóriákkal kezelhetőbb mint korábban bármikor, beért a sok erőfeszítés és büszke vagyok rá és kicsit magamra is, hogy sikerült véghezvinni, nem csúszott el a kis élete azon, hogy mennyire vagyok következetes vagy sem. Szerencse, hogy eljött ez az időszak, mert már kezdtem belerokkanni, hogy állandóan zsandárkodnom kell mellette.

És nehogy azt higgyétek, hogy nem szóltam rá, vagy magára volt hagyva, vagy azt csinálhatott amit csak akart örökké, hogy a korábbi kommentemben leírtak azért történtek mert szabadjára engedtem és hadd nőjön mint a dudva. Kutyakemény ellenőrzés és kontroll alatt volt szerencsétlen egész életében. De vannak esetek, amikor épp nem voltam 25 másodpercig vele, pl feneket töröltem a nővérének (aki csak 17 hónappal idősebb a fiamnál egyébként, tehát bőven volt teendő vele kapcsolatosan is), vagy netán én magam mentem WC-re. Mint írtam, a kiságyat széttörte, ugyanígy a járókát meg az ajtórácsot is, nem lehetett elzárni aztán inkább nem is akartam mert láthatóan frusztrálta az iylesmi, maradt a milliószor rászólás mindenért, a magyarázás végehosszat stb.

Nyugodtan le lehet pontozni továbbra is. Igenis vannak nehezebb kaliberű gyerekek!!!

enyém is kártékony gyerek :)

jaaa, nem, én vagyok rossz anya és nem neveltem meg :)

a fal nálunk is össze van firkálva, 3 évesen gondolta úgy, hogy kipingálja. ült az asztalánál, rajzolt, én főztem, mire odafordultam már alkotta a repülőt és a csigabigát a falra. :( mellékesen azon a hétvégén költöztünk be, gondolhatjátok... :(

épp ma tört el egy poharat, de ezek előfordulnak, pedig legtöbbször műanyagba kap mindent, azt persze nem ejti el ;)

egeret ma törte el, fogalmam sincs hogy csinálta, apával volt itthon :/

vadi új telefonomat földhöz vágta, orvosnál vártunk, nyűgös volt, odaadtam neki, hogy nézegesse, erre eldobta, darabokra tört :(

hirtelen nem jut eszembe több, persze heti szinten valamitől meg kell válnunk. leginkább játékoktól, mert nem figyel és rálép vagy elejti, ilyesmi