Hogyan kezeled más gyerek/szülő agresszivitását?

nekem 2,5 éves a lányom, hála égnek még nem volt ilyen szituhoz szerencsénk, de majd biztos lesz.

Én is bedühödnék, az tuti, de mivel szeretem a dolgokat diplomata módjára elintézni, így sztem először azt csinálnám, amit a nagyi, majd ha megint csinálná a kis görény:-DDD, akkor odamennék anyukájához, és normálisan, lenyugodva szépen megkérném, hogy jöjjön már van egy kis bibi...

Aztán ha szemét módon reagálna, akkor nem tudom, mert mondom, még nem voltam olyan szituban, hogy meg kelljen védeni a gyerekemet, de lehet kijönne belőlem az állat..:-DD

Lányom kb 2 éves volt mikor ugyan ez történt.

Akkor 2 hós hugával és vele kimentünk a játszóra.

Külföld, én a lányommal a játszón is magyarul beszélek, hiába vagyunk kétnyelvüek.

èn kb 5 méterre töle egy anyukával beszélgetek (akkor ismertem meg), lányom pedig egy mini csuzdán csúzdázott. Egyszer csak oda ment egy kb 4 és 6 éves testvérpár, a fiu volt az idösebb. lányom szeret megfigyelni más gyerkeket, nem megy oda hozzájuk, de nézi öket. Mikor a két gyerek megjelent ott, elvette egyböl a kislány a lányom kezéböl a saját játékát, amiben homok volt, és bele szorta a lányom képébe. hagytam. gondoltam, ilyen az élet, majd a lányom arréb megy. a kislány anyja arrébb ült háttal, semmit nem látott, pedig a kislány oda is vitte a játékot és oda adta az anyjának, de az anyjának nem tünt fel hogy nem az övéké.

Lányom tovább csuzdázott, de a kislány és a kisifiu is sokszor egyszerüen nem engedték oda. direkt elévgátak. (hozzá teszem ez egy kisgyerek csuzda volt, a játszónak van nagyobb gyerek része is)Aztán a lányomnak elege lett ebböl, és megált kb 1 méterre onnan egy domboldalon és nézte öket. állt. a kisfiu oda ment ellökte lányomat és már rá is mászott és éppen ütött volna mikor 5 méterröl elkezdtem ordítani, németül, hogy mit csinálsz? mire a kisfiu elugrott onnan. a lányom elkezdett sírni, az anya erre már oda nézett, de azt hitte a lányommal kiabálok, mert a kisfiu arrébb is pattant. mondtam a lányomnak (mpost már sajnálom, hogy magyarul), hogy ez egy buta kisfiu és anyukája meg még butább, és hogy jöjjön a másik homokozóba játszani, ott nincsenek ilyenek.

Vannak ilyenek, és mindig is lesznek!

Jön majd az Ovi, suli...

Én úgy vagyok vele, majd megtanúlja a lányom, hogy néha meg kell magát védenie!

Nem fog mindig mögötte állni Anya, Apa, Mami... a helyette elrendezi a helyzete!

Nálunk is volt ilyen,barátnőm fia ha átjöttek mindig lökdöste, elvette lányom játékait!

Na ezt megelégelte egy idő után a lányom, kiálllt magáért, mert vissza ütni, és nem csak nézi ahogy elveszik tőle amivel játszik!

Valahogy diplomatikusan érdemes ezt rendezni, nem indulatból, mert akkor a gyerek is azt látja, hogy na, anya is dühös, a kisfiú/kislány is dühös, ezért ütött meg/lökött el.

Mi egy ideig tűrtünk, inkább próbáltam megelőzni, hogy egy ismerős kisfiú tépkedje a lányom haját, mondván 2 éves, tanulja még. Már 2,5 elmúlt, az anyuka még mindig nem bírta megnevelni a kisgyereket, amikor el akarta legközelebb lökni a lányom, megfogtam határozottan a csuklóját, ránéztem, és megkérdeztem, hogy mit csinálsz? A gyerek csak nézett, hogy "jé, ilyen is van?". Elmondtam neki, hogy ez fáj, és ne csinálja többet. Az anyuka a gyerek mögött állt, nem esett neki jól, nagyon kellemetlenül érezte magát, ciki volt neki.

Nagyon óvatosan kell ezzel bánni, hogy ne sértsd halálra az anyukát, de a gyereket se alázd meg, de van egy határ, ahol azért határozottan szólni kell- szerintem.

Egyébként a fiam (a lányomnál nem sokkal fiatalabb, de zömök kis húsgombóc), vele kekeckedett megint az említett fiú, szóltam is a kisfiúnak, hogy vele nem jár jól, ő megvédi magát. Nem is nagyon mer incselkedni, habár az anyuka így lassan 3 éves gyereket nem tudja megállítani a zebra előtt, ha elfut.

Szocializálódni viszont mindenkinek kell, a rapszodikusabb és a gyengédebb gyerekeknek is. :)

Második vagyok, sojnos én anyukaként sem vagyok erre felkészülve, ezért köpni nyelni nem tudtam.

vannak agresszív gyerekek, de nekem mindig az a fontos, mit tesz az anyjuk.

pl van egy barrátnöm aki úgy lett barátnöm, hogy a kisifai mindig nagyon durvák a lányommal. vagy is csak voltak vele, már nem azok.

volt hogy neki lökték egy széknek a lányomat, vagy egyszerüen oda ment a félévvel idösebb kisfiu és lepofozta. DE ami fontos volt, hogy az anyjuk mindig ott volt. pl mikor a széknek lökték már azelött ugrott az anyjuk mielött ellökték, de nem tudta megakadályozni már. Ilyenkor a fiuknak is bocsántatot kell kérniük...

Szóval engem az idegesít ha anyuka nem törödik a gyerekkel, mert ez az ö feladta lenne.

Kisfiam 2 éves múlt, történt már vele is hasonló eset. Én az a fajta anyuka vagyok, aki szemmel tartja a gyerek, viszont a fiam pedig olyan fajta, aki nem bánt másokat. :)

Soha nem csapkodott, karmolt, vagy tépett ki bármit is másik gyerek kezéből. Tudom, hogy sok gyerek csinál ilyesmiket és ez általában életkori sajátosság, nem is inkább agresszió. Így, ha hasonló szitu történik és a másik szülő nem figyel a gyermekére, nem partner a konfliktus megoldásában, akkor sem szoktam a másik gyereket kioktatni, nevelni. Szerintem ez egy teljesen felesleges dolog. Attól, hogy én ott egyszer azt mondom neki, hogy ejnye-bejnye, nem fog megváltozni.

Inkább a kisfiammal szoktuk megbeszélni, hogy ez egy csúnya viselkedés volt a másik gyerek részéről, mi ilyet nem szoktunk csinálni, szerencsére. Aztán keresünk másik játékot, amivel játszani lehet.

Persze nem lépek közbe minden apró hülyeségre, mert a gyereknek azért szocializálódni kell. Meg kell tanulnia azt is, hogy ki kell állnia magáért. Tehát, ha betolakodnak elé a csúszdán, vagy elveszik a homokozólapátját még nem ugrálok. De ha pl megütik, akkor már közbe lépek. Vagy ha nagyobb (4-5-6 éves) gyerek direkt kekeckedne vele, azért is szólnék. Bár ilyen még nem fordult elő, de ebben az esetben talán a nagyobb gyereket is kérdőre vonnám, hisz ők már jóval tudatosabban cselekednek, mint egy 19-20 hónapos.