Miért néznek sokan sajnálkozva, szánakozva egy szerető családi légkörben élő gyermekre amikor megtudják róla, hogy a szülei örökbefogadták?

Nem tudom. Engem mindig örömmel tölt el, ha örökbe fogadott gyerekekről hallok. Úgy érzem, mindenki számára a legjobb dolog történik: a vér szerinti szülők nem tudják nevelni valamilyen okból a gyereket, így a baba olyan párhoz kerülhet, akik nagyon-nagyon várják már. És így mindenki jól jár! :)

Azt kihagytam, hogy ha esetleg nagyobb már a gyerek, azaz nem kisbaba, akkor még inkább örülök! Egy gyerek megkapja a lehetőséget, hogy családban nőjön fel, a házaspár meg azt, hogy szülők lehetnek.

Nem tudom, szerintem inkább irigyelni kéne. Családunkban is van örökbefogadott kislány és imádnivaló. Ő is boldog, a szülei is, a nagytesója is, szuper az egész.

A Mi környezetünkbe is van egy örökbefogadott kisfiú, és komolyan mondom nem is történhetett volna se vele se az örökbefogadó szüleivel az életbe jobb dolog mint hogy egymásra találtak :) Öröm rájuk nézni, én személy szerint se nem sajnálkozok se nem nézek furán hiszen ez egy csodálatos dolog!

Szerintem inkább zavarban vannak, mert még nem találkoztak ilyen szituval, és nem tudják, hogy viselkedjenek.

Mert az embereknek eszükbe jut rögtön az is, hogy ez a gyerek a saját anyjának nem kellett és ez nem túl vidám dolog. szerintem csak ezért szánakoznak.