Vannak itt még olyan anyukák akikkel őszintén lehet beszélgetni a gyerekekről?

Én nem érzem magam bezzeganyukának, de azért igyekeztem megfogadni a védőnő tanácsát például hozzátáplás-ügyben. Szerencsére nem mondott elborult dolgokat, de ő is úgy gondolta, hogy ha van tejem, felesleges megkezdeni 6 hónap előtt a hozzátáplálást, és tehéntejet sem adtam a babáimnak 1 éves koruk előtt. Nem hiszem, hogy ezekkel ártok nekik.

Ez a bölcsi dolog is érdekes. Itt is sokaktól hallom, hogy milyen rossz, ha az anyuka 3 éves koráig maga mellett tartja a gyereket, mert milyen nyámnyila lesz, csak azt felejtitek el, hogy minden élethelyzet más.

Nekem két gyerekem van, a nagyobbik 2,5 múlt, a kicsi 10 hónapos. Olyan városban élünk, ahol még oviba sem veszik fel azt, akinek otthon van az anyukája a kistestvérrel. Úgy tervezem, hogy a kicsi 2 éves korában megyek vissza dolgozni, tehát a nagy 4 éves koráig fog "a szoknyámon ülni". És nem azért, mert ez a mániám, hanem mert nincs más lehetőség! (Ja, bocs, van. Magánovi havi 60 ezerért.) Szerencsére így sem egy elveszett gyerek, komplett baráti köre van a lakótelepi gyerekekből, talán ez valamennyire enyhíteni fogja jövőre az ovi hiányát.

Én egyébként még soha nem találkoztam olyannal, aki szerint mindent rá kell hagyni a gyerekre, vagy aki elítéli azt, aki önhibáján kívül nem tudott szoptatni. Olyat viszont már olvastam itt is, hogy "Vedd ki a melled a gyerek szájából, és foglalkozz a férjeddel". (Nem nekem szólt, de ettől még primitívnek tartom).

Egyébként úgy veszem észre, hogy a való életben ezek nem okoznak akkora problémát, mint az internetes fórumokon. Egyik barátnőm még mindig szoptatja a 2,5 éves lányát, a másik egy hétig szoptatta mindkét gyerekét, de ettől még remekül kijönnek egymással, és nem kattognak azon, hogy a másik szerintük rosszul csinálja-e.