Túlaggódom kivegyem az oviból vagy ezek normálisak egy állami oviban, szokjam meg, törődjek bele, máshol is ez lesz?
3 éves volt októberben a lányom. Be is írattam az oviba, már 2 éves kora óta szobatiszta, önállóan eszik nagyrészt egyedül öltözik (3 éves kora előtt nem sokkal) szépen tisztán részletesen beszél, beszámol. Nyitott barátkozós típus, nem egy félős. Jártunk 2 éves korától babaklubba játszóházba, játszótérre, rokonokhoz, mindig mindenhol feltalálta magát talpraesett barátkozós, barátokat szerez együtt játszik. Csak októbertől vették fel dacára annak hogy mint írtam teljesen alkalmas lett volna ovira már szeptembertől és akkor egyszerre kezdhetetett volna a többi gyerekkel (sima kiscsopi) 15 en voltak szeptemberben tehát nem értem, miért nem fért ő el ott 16.nak de mindegy, megértettük, túlléptünk ezen, októbertől vittem (16.tól mert 15 töltötte).
És hát azóta csak a szenvedés van. Nem szeret járni, 5 napból 4 en sír ordít reggel akaszkodik rám. Nem mesél hogy mi volt bent, semmit.
Kérdezem kivel játszik van e kis barátja barátnője, semmi. Csak a dadust említi néha hogy leszidta mert bepisilt (bepisil néha pedig itthon sose).
Az óvónőket 3 szor kérdeztem eddig hogy mit csinál a lányom, mit szeret, kivel játszik. A válasz: hát senkivel, egyedül főzőcskézik...meg mindig más játékkal játszik.
És olyankor is úgy érzem, kicsit le akarnak rázni hogy mit kérdezgetek.
A stílusuk kedves vagy hogy mondjam, nem bunkók meg hívják be a kislányomat reggel mikor ő sír de mégis rossz érzésem van.
Tanulni nem tanult semmit, úgy értem se egy dalt se egy mondókát, semmit se hallok tőle hogy "ragadna rá vmi".
Kérdéseim:
1.Ez normális hogy október óta sír és nem tudja megszokni?
2.Tényleg nem érnek erre rá az óvónők hogy az én lelkemet ápolgassák? (ezt a férjem mondta)
3. Terhes vagyom még nagyon kicsi a baba, de a dokimmal meg tudom beszélni hogy kiírjon táppénzre ami anyagilag rossz lenne persze de akkor kivehetném a lányt az oviból van ennek értelme hogy kiveszem (másik ovit kerestem már egyébként)?
4.Sógornőm fiai is oda járnak nagyon kényelmes mert ha én néha nem érek oda, ő elhozza a lányt is de hát ez a kényelmi szempont nem állhat az előtt hogy úgy érzem nincs jó helyen ugye?
5. Jövő szeptembertől ha máshova menne ott is ez lenne vajon?
Én is kivenném a helyedben, és másik oviba íratnám sürgősen! Én nagyon paramami voltam, és iszonyúan megszenvedtem az elválást anno a lányomtól, akiről tudom, hogy nagyon ragaszkodott hozzám. DE soha nem sírt az oviban, se reggel, se napközben. És nem volt beszoktatás sem!! Nem szerettem az ovinkat, de ez csak az én hibám, mert tudom, hogy helytelen, de legszívesebben senkire sem bíztam volna az én kicsikémet. Na látod, nem vagyok egyszerű eset. Szóval nem szerettem az ovinkat, mert ridegnek tartottam, de a tiétekhez képest maga a mennyország volt, az óvónénik pedig az angyalok. Pár nap után már mondókát, dalt mesélt a lányom, amit ott tanultak, tele volt élményekkel, nem kellett faggatni, mondta. Ha lebetegedett, az óvónők érdeklődtek, várták vissza, pedig jóval több gyerek volt ott, mint nálatok!
Szóval szerintem lépj, hallgass az anyai ösztönödre, és senki másra! Próbáld meg a párodat is meggyőzni, ketten könnyebb minden változást elhordozni!
Vedd ki, ez nem normális, hogy ennyi idő alatt nem szokott be .Már ott gyanús, hogy ennyire sarkosan ragaszkodtak a 3. év pontos betartásához, mivel másabb nekik , mivel jobb, hogy havonta új gyerekek érkeznek? Egy óvónő azért van ott, hogy segítsen a kicsiknek a beilleszkedésbe, főleg az újaknak, és ha kérdezed , mész érte kikíséri a csoportból ha a gyerek nem vesz észre és pár mondatban elmondja mi volt, mit csináltak meg is mutatja.
És nem értek egyet, hogy ne kérdezzük mit csinált, igenis már ilyen kis korban hozzá kell szoktatnunk a bizalmunkhoz, hogy bármit elmondhat.
Na a másik, hogy semmi ének, semmi mondóka ez azért elég fura és az is, hogy semmi kis rajzot, vagy pl télapóra, karácsonyra készített kis díszt nem visz haza ...? Nem értem.
Keress sürgősen másik óvit és vidd át a kicsit , neked is nyugodtabb lesz és a kicsinek is . Én úgy választottam, hogy megkértem a vezetőnőt hadd maradjak egy két órát , megengedte, volt aki elhajtott na onnan léptünk is .
Boldogan járnak a lányaim ikrek , egyáltalán nem mondhatom, hogy könnyű nekik, mert ott vannak egymásnak, egyik a szoba egyik felébe másik a másik felébe, teljesen mások a barátaik.
Nem normális még az sem, hogy egy kis barátja sincs, nagyon nincs rendbe valami, azért azok a gyerekek akik nem barátkoznak oviban , ők ovin kívül is elutasítóak más gyerekekkel .
Még esetleg amit megpróbálhattál volna, hogy elhívod pár ovis kis társát hozzátok és hátha jobb lett volna, de kizárt, hogy ennyi idő alatt ne oldódjon fel !Három hónap az nagyon sok idő . Én még be is lesnék amilyen lökött vagyok a gyerekeimmel kapcsolatban, hogy mit is csinálnak :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!