Az óvónők munkaköri leírásában nem szerepel, hogy esetleg segíteni kéne a gyereket, hogy leszokjon az olyan rossz szokásról, ami nem tesz jót az egészségének?

Szerintem kicsit túlreagálod a dolgot, de nem vagyunk egyformák.

Te is rászólhatsz, de ne úgy,hogy azt érezze, hatalmas tragédia ez a dolog! Az én lányom ujjszopó volt, mit teszel, ha ilyen kislányt látsz?

Nekem sokkal nagyobb tragédia, ha beteg a gyerek, meg amiket felsoroltál, sokkal inkább olyan témák, amiket szóvá kellene tenned az óvónőnél, tehát amiket hiányolsz, amikről úgy érzed, nem tájékoztatnak. De az orrpiszkálás témát ti is meg tudjátok oldani a férjeddel, otthoni beszélgetéssel! Biztos, hogy az óvónők rászólnak arra a gyerekre, aki olyat csinál, ami nem túl esztétikus, higiénikus, de minden pici dologgal nem tudnak foglalkozni, tehát közölni minden szülővel ilyen horderejű dolgot!

S ha szopta volna az ujját, vagy rágja a körmét, akkor letöröd a kezét?

Picit feszült vagy. Szerintem először higgadj le, próbáld kicsit átértékelni a helyzetet. A gyerekednek magyarázd el, hogy mit nem szabad, és ha nyugisabb állapotba vagy, akkor esetleg beszélj az óvónővel.

De a csurom vizes ruháról még inkább. Nekem ez is szemet szúrna.

Engem is zavar az orrtúrás, otthon rá is szólok, de oviban, örülök, hogy egyáltalán épségben hazaviszem a gyereket.

és most azért nem engeded meg neki hogy hozzáérjen a húgához, mert túrta az orrát? húúú szerintem te fóbiás vagy

és ha neadjisten rágná a körmét, akkor lekötöznéd a kezét?

Kérted, hogy óvónők is válaszolajnak, hát válaszolok.

Az orrtúrás nálunk is előfordul, mi minden esetbe rászólunk, ha észrevesszük (bár 30 fős csoportban nem mindig sikerül elkapni egy ilyen pillanatot), és ki küldjük a mosdóba kezet mosni. Az ritkább, hogy meg is eszi, mi ilyenkor elmagyarázzuk, hogy nem szabad, nem egészséges, stb.

Azért haragudni, hogy elvész a ruha, szerintem igazságtalan. Mi azért vagyunk ott, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk, ne pedig a ruhájukat őrizzük. Természetesen odafigyelünk öltözésnél, vetkőzésnél, hogy minden a helyére kerüljön, de nap közben, amikor a csoportban vagyunk, nem látunk rá az öltözőre. Az a megoldás, hogy nem kell márkás ruhákban lennie az óvodában. Azt se mondom, hogy valami szakadt göncöt aggassanak rájuk, de az adidas cipő és vadi új nadrág nyugodtan otthon maradhat.

Én se mindig tudom minden gyerekről, hogy éppen aznap mit hogy evett meg, de biztos, hogy ha én nem, akkor a másik óvónéni vagy a dadus néni tudni fogja, mert aznap épp ő szedte össze a tányérját, ő adott neki repetát, ő ült vele egy asztalnál, stb.

Olyan még sose fordult nálunk elő, hogy a gyerek megsérült (mert megsérülnek, mert ha mellette állok, akkor is a másodperc törtrésze alatt fog hasra esni ha megbotlik vagy fellökik, és esélyem se lesz elkapni) és nem tudtuk, hogy mi történt.

Néha úgy érzem, olvasgatva a hasonló kérdéseket, hogy valamiféle csodát várnak az óvónőktől. Otthon sose tűnik el semmi? Soha nem üti meg magát a gyerek? Nem esik el? Sok szülő panaszkodik, hogy nem bír otthon az 1/2/3 gyerekével, de elvárja, hogy az óvodában 20-30-cal úgy foglalkozzanak, mintha csak az ő gyerekük lenne a világon (tisztelet a kivételnek). Néha szívesen összezárnék 1-2 szülőt 30 gyerekkel pár órára. Próbálja ki.

Bocsánat, ha kicsit éles volt itt-ott a hangvétel esetleg, de úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell átesni a ló túloldalára.