4-4,5 éves kisgyereket mennyire visel meg a válás?

egyáltalán nem gondolom, hogy jó a válás. ha így gondolnám, ki se írtam volna a kérdést. köszönöm, hogy ismeretlenül pocskondiáztok, és szemétnek tartotok.

ha valakit érdekel, amikor megismettük egymást, nyilván ugyanígy gondolkodtunk a gyerek mibenlétéről, neveléséről mint most. csak akkor még nem volt gyerek, és nem is terveztük a kapcsolat elején,. utána meg amikor szóba ketült, akkor is kiderült, hogy máshogy gondoljuk, de hallgatólagosan úgy voltunk, hogy majd kialakul. sajnos ezt nagyon rosszul gondoltuk,. kialakult, de hogy.

régen amikor 4-5 gyerek volt...igen a nagycsaládban. itt vagyok én, egy vadidegen vársoban, ahol ser kutyám, se macskám, se barátom, aki segítene. éjjl-nappal egyedül a 2 kisgyerekkel, oldjam meg ahogy tudom, megoldom. tropa a derekam, tropa a kezem. nincs mocsok a lakásban, van vasalt ruha, étel, a gyerekekkel foglalkozom. hozzáteszem, a nagy még csak szeptembertől ovis, tehát az első évet úgy húztam le tökegyedül, hogy 2 gyerek volt éjjel-nappal. a kcisi hasfájós volt, nehéz baba, éjjel éberd, nehéz neki a fogzás... a nagy féltékeny iszonyatosan, most már kevésbé, de az első évben nagyon nehéz volt ez a része is. lerágták a testemet-idegeimet végletesen. de nem ez a baj, ezzel számoltam. hanem hogy ezek mellett én vagyok voltam az, aki lusta, aki seggmeresztő, aki miatt ha betegek a gyerekek azért van, mert nem vigyázok rájuk, felelőtlen vgyok. a gyerekek nem betegesek amúgy télen szoktak megfázva lenni, de gondolom ez normális, valamint amiót a ovi van, azóta is gyakrabban, de hát ez megint nem extrém dolog. ha közösségbe kerül a gyerek, ezen túl kell lenni, és a kicsi meg persze elkapja. én ezért is kapok hideget-meleget. persze, nem olyan a háztartás, amilyen lehetne, de ezt nem lehet megérteni, mikor 2 kisgyerek van? egy teregetést nem tudok egyvégtében megcsinálni, mert valami biztos történik, a kicsi elesik, beveri magát, kiborít, kiönt, olyan mint a forgószél,vagy ha a nagy is ott van akkor összemarakodnak valamin, nagynak kakilni kell, orrot kell fújni,,,nem sorolom. és akkor még amit egy nap össze kell pakolni hatvanszor, az mi időt elvisz, mert a kicsi nyomában úgy terem az elszórt játék, mint a réten a virág.

szóval a klasszikus "te otthon vagy úgyis", én meg dolgozom. igen, én mennyit vagyok otthon? tekintve hogy a bevásárlást is én csinálom gyakran úgy hogy a 2 gyerek a fülemen lóg még a bevásárolt dolgok mellett, postára, patikába, mindenhova én járok, kinn is kell lenni mozgás, levegőzés címén. mennyit is vagyok akkor otthon? és az enyém nem munnka? aki azt hiszi 2 kisgyerekkel a nap pihenés, menjen és csinálja. nem véletlenül rokkantam bele , csütörtökre van időpontom ortopédiára a gerincemmel.

semmiféle változásra nem számítok olyan értelemben, hogy könnyebb lenne. ui. most is én csinálok mindent. viszont nyugalmasabb lenne ez biztos.

az nem célom hogy az apával kiszúrjak. én tudom, hogy a gyereknek az az érdeke, hogy a lehető legnormálkisabb viszony és hangnem legyen a szülők között. ebben sem én vagyok a kerékkötő a gunyoroskodásaimmal.

szóval mielőtt elítélne valaki, vegye fel a cipőmet és kicsit járjon benne egy kicsit.