Százszor nehezebb mint gondoltam, semmire nincs időm, nincs segítségem, folyamatos fáradtság és fejfájás, nem így képzeltem, mit tegyek?

Együtt érzek veled.

Nálunk is ez volt a helyzet. 2 év 8 hónap van a gyerekeim között, iszonyú nehéz volt az eleje. Túl kellett élni.

Nekem sem volt segítségem.

Hamarosan könnyebb lesz velük, mikor a kicsi is már értelmesebb lesz, de addig....

Nem tudom milyen a napirendetek, én nem voltam híve az ahogy esik úgy puffanik dolognak, a kicsivel az elejétől kezdve igyekeztem napirendet kialakítani és sikerült is, pár hét alatt délután egyszerre aludtak, ilyenkor én is kidőltem velük, mert hulla fáradt voltam. És a gyerekeknek, főleg a nagynak is egyszerűbb volt egy idő után már tudta, hogy mi mi után következik, sorrendet kellett felállítani közöttük, mert úgy nem ment, hogy idekapok odakapok. Nyilván a kicsi volt az első, mert neki nagyobb szüksége volt rám, a nagy viszonylag hamar meg is értette ezt, és azóta nagyjából tartjuk magunkat ehhez, bár most már a kicsi is 2 éves, kezd önállósodni, egyre kevesebbet kell neki segítenem bármiben is.

Kitartás!

Az enyémek egy majdnem 5 éves és 4 hónapos!

Legyél egy kicsit lazább! Nem baj, ha néha szalad a ház, mert nyűgös a kicsi! Majd másnap, ha jobban elnézelődik, megcsinálod. A délutáni alvást próbáld összehangolni és aludj te is! Nekem is ez a célom, de sajna ez még nem jött össze:(