A férjem munkanélkülivé vált, itthon van, ennek ellenére ragaszkodik hozzá, hogy a kissebbik gyerekünk továbbra is csak járjon bölcsődébe, ez így reális?

Pontosan !

Ha már ilyen nehéz éve volt, őt ki lehet készülve. Én hagynám a kicsit bölcsiben, férjjel megbeszélném, hogy oké nyugodtan lazítson egy két hónapot (remélhetőleg jól bele is unna) , de érezze tudasd vele, hogy nem fogod ezért piszkálni. És utána csak keressen munkát, vagy mégis a kicsi maradhatna vele, mert a pénz is számít.

Úgy add elő, hogy őt tedd előtérbe, hogy pihenhessen. Fontos neki a megértés tudjon róla, de legyen határa a dolognak.

A férjének a dolga lenne a csalàdot eltartani, fenntartani!

Nem otthon kéne a lábát lógatnia, depressziósan, hanem mint férfi erőt kellene vennie magán, a megpróbáltatásokból tanúlni, és munkát keresni!

Mint előttem írták, legalább otthon a házi munkát végezze el, de mellette keressen munkát! Ha meg sem próbálja, akkor sosem talál!

két dolgot jegyeznék meg:

ha a kicsi szeret ott lenni, nem biztos h jót tenne neki ha most kivennétek, férjed talál munkát, ő meg visszamenne a bölcsibe (már ha felveszik könnyen megint), a 10.000Ft kajára szerintem nem annyira vészes, tekintettel hogy változatosan eszik naponta 4szer, ráadásul általában levest is másodikat is, ezt a férjed megfőzné minden nap? nekem már a gondolkodás is megerőltető hogy mit főzzek a családnak, mert én bölcsi ellenére minden nap főzök, igaz, levest csak hétvégén.

Másik: muszáj kocsival vinni? Csak azért kérdezem mert 29hetes kismamaként én naponta 7km-t sétálok a bölcsi miatt és beérünk, én is bírom fizikailag, ha nincs bődületesen messze, sétálhattok/nak nyugodtan vagy tömegközlekedés, mindkettő olcsóbb. Persze függ attól hol laktok, hogyan közelíthető meg a bölcsi.