A gyereke (i) tek egyedül rajzolnak vagy oda kell, oda ültök velük?

de de

gyere anya rajzolunk---->vagyis anya leül és azt rajzolja amit mond :D:D ha ezt kérem forditva nem nem anya rajzol

A lányom 4 éves, neki is volt egy rövidke ilyen korszaka, de régóta magától is rajzol, ráadásul meglehetősen szépen és ügyesen. Nagyon szeret rajzolni, az óvónők szerint is igen tehetséges.

2,5 éves a fiam, hozzá mindig oda kell ülnöm és gyakran kéri, hogy rajzoljak ezt-azt, én meg viszontkérem, hogy egészítse ki stb :) egyre gyakrabban önállóan is próbálkozik. Messze nem tart ott, mint a nővére ennyi idősen, de nem is baj, ő másban ügyesebb. És az ő kis mázolmányait meg firkáit éppolyan büszkén biggyesztem ki a falra meg a hűtőre, és minden kis kaotikus vonalhalmaznak úgy örülök, mintha kincset kaptam volna tőle, mert ez a részéről tényleg az, egyáltalán, hogy leül és 20 percig NEKEM készít valamit, ahelyett ,hogy lego-zna például amit imád, vagy szimplán csak visongva rohangálna amit éppúgy, vagy még jobban... hehe. igazi brutálkemény fiú, nagyon más mint a nővére.

Szerintem nem baj, ha együtt rajzol a szülő a gyerekkel. finom irányítva lehet kicsit kitolni az arányokat és mindenféle ötlettel megszerettetni az alkotást, ha pici kis hajlandóság van a gyerekben, azt ki kell aknázni.

nem kell (sőt tilos) megtanítani egy gyereket rajzolni. Eszközt és élményt kell neki biztosítani már egészen kicsi korától kezdve, és hagyni, hogy azt és úgy alkosson, amit és ahogy szeretne.

Nagyon sok szülő a legjobb szándékkal ugyan, de elrontja a gyereke rajzfejlődését azzal, hogy rajzol NEKI. A rajzolás egy érési folyamat eredménye, a gyerek a belső képeit veti papírra, azokat a képeket, amik az ő fejében születnek.

Ha "előrajzolunk", azaz megmutatjuk, mit hogy KELL lerajzolni, akkor arra "kényszerítjük", hogy a MI fejünkben lévő képeket tanulja meg, illetve azokat a sablonokat, sémákat, amiket még mi is megtanultunk valakitől. Pedig hát a napocska nem csak karika és pálcikák lehet például.....

Én sosem rajzoltam a gyerekemnek. De nem is kérte, mert eleve nem úgy kezdtük. Talán egy éves lehetett, mikor először adtam rajzeszközt, tömzsi zsírkrétát a kezébe. Próbálgatta a papíron, aztán egyre ügyesebben firkálgatott. Én is leültem vele alkotni, hisz ez lehet egyfajta közösségi élmény is.....de mindig csak anynit csináltam, amit ő is tud, tehát ha úgy tetszik, én utánoztam őt, nem ő engem. Húzogattam vonalakat, kacskaringósat, egyeneset, firkáltam gombolyagot, amikor már ő is tudott olyat, satírozgattam..... És bizony ezzel végeredményben én is tanítottam. De nem azt, hogy kell napocskát, házikót, pálcikaemberkét rajzolni.....hanem azt, hogy rajzolni, krétával foglalatoskodni, alkotó munkában elmélyedni JÓ, együtt lenni JÓ.

Aztán szépen folyamatosan kialakult minden. Sokáig, 4 éves koráig csak firkált. Hagytam, nem estem kétségbe, mert tudtam, hogy nagyon fontos fejlődési lépcsőfok a firkálás.

Aztán szinte egyik napról a másikra elkezdett ábrázolni.

Most 6 éves, iskolás szinten rajzol (óvodában mondják), mozgásban, takarásban, oldalról is ábrázolja a figurákat, minden rajza él, témája van, nem egyen házikó-szivárvány-napocska kompozíció, hanem valami történik a rajzokon. És nincs két egyforma rajza, de még egyforma témájú se nagyon. Soha nem mondta még, hogy valamit nem tud lerajzolni, segítsek. Mindent megpróbál lerajzolni, és sikerül ahogy sikerül. Nem az a fontos, hogy élethű mása legyen az igazinak, hanem az, hogy rajzolni, alkotni JÓ!