Hogy szerettessem majd meg kislányommal az ovit, ha nekem szinte csak negatív élményeim voltak? Ráadásul a körzeti nekem elég ellenszenvesnek tűnik. Kislányom még csak 2 éves lesz, de elvileg 3-tól kötelező az ovi.
Milyen betegséged van, mitől félsz?
Ne mondd neki, hogy neked rossz volt, mesélj neki jókat, szép dolgokat.
Mikor engem vittek először oviba, teljesen kétségbe voltam esve, talán bömböltem is. De anyám a grabancomnál fogva elvitt. Pár hét után kezdtem megszokni az ovit, és már nem utáltam annyira. (Nem is voltam oda érte.) Viszont nagyon fontos elvinni a gyereket, mert különben az iskolában komoly gondjai lesznek a társas kapcsolatok terén, és abban a korban már sokkal nehezebb lesz ezekkel megbírkóznia.
Próbálj ne a saját rossz élményeidból kiindulni, különben épp az lesz, hogy átadod a gyereknek is. Csak vidd el, köszönj el tőle, és hagyd ott. A legtöbb gyerek utálja ezt, de szükséges rossz. Később megszereti majd, feltéve hogy nem tanulja el tőled, hogy a közösség rossz, és inkább legyen magába forduló. :)
Ő nem Te vagy! Elsősorban Neked kell elhinned, hogy neki nem lesznek rossz élményei az oviban, ne is állíts fel magadban ilyen párhuzamot, ne vetítsd rá a keserű tapasztalataidat a kisgyerekere! Örülj neki, hogy a kislányodnak másik élet, új lehetőségek adattak meg. Ha mégsem jön be az ovi, átviheted később egy másikba, ne döntsd el előre, hogy az ovi meg az iskola rossz dolog, mert nem az.
Ha nem tetszik a körzetes ovi, írasd be néhány másikba is, hátha felveszik valamelyikbe. A munkahelyed szerintit is próbáld meg (munkáltatói igazolással) meg ami még útba esik lakhely és munkahely közöt. Tavasszal szoktak nyílt napok lenni az ovikban, érdeklődd meg telefonon, hogy mikor, és látogassatok el egy-két oviba. A körzetesben nézzetek be minden csoportba, hogy ha csak oda veszik fel, akkor beíratkozásnál jelezni tudd, hogy melyik csoportot szeretnétek. (Vegyes csoportok esetén szinte bármelyikbe bekerülhet.) Biztos találsz szimpatikus óvó néniket is.
Sokkal pozitívabban kell hozzáállni!
Köszönöm a válaszokat! Próbálok jó dolgokat mesélni neki ( bár még nem igazán, hisz még egy év van addig).
Egyrészt epilepsziás vagyok, ráadásul egyre többet szédülök, stb. Mitől félek? Az emberektől. Mikor először kórházba kerültem, majdnem rohamom lett a stressz miatt. ÁLtalános másodikig sírtam, hisztiztem, volt, hogy szó szerint rosszul lettem suliba menet. Ez egy idő után átment gyomoridegbe. Múltkor pl ismerőshöz mentünk, de már a sírógörcs kerülgetett a kocsiban is, hogy oda be kell mennem. Egyszer sikerült elmennem dolgozni ( gyárba), de 3 nap után majdnem kórházba kerültem, 2 hónapig jártam orvoshoz, mire úgy- ahogy rendbe jöttem...
"Amikor először mentem suliba" - gondolom.
te komolyan beteg vagy, ez nem egy tartható állapot ha gyereket nevelsz, jársz orvoshoz, pszichiáterhez? Gyógyszerre nem lenne szükséged? Hogy fogod így felnevelni a kislányt?
Ja, amikor először kerültem kórházba, mivel terhesség alatt be kellett feküdnöm 10 napra.
Egyébként sokat segít, ha a párom is velünk jön, sokkal nyugodtabb vagyok. Ráadásul szeretek piacra járni, szabadtéri programra ( pedig ott is vannak emberek), de csak a férjemmel...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!