Két éves kisgyerekre nem illik rászólni, ha udvariatlan?

Dehogy nincs értelme rászólni a gyerekre.

Rá lehet, értelme is van. Nem biztos, hgy rögtön meg is fogadja, időbe telnek dolgok, de így fogja megtanulni ha rászólnak. Nem leszidni kell, megmondani neki, hogy ezt nem szabad.

ANyuka szegénységi bizije, hogy nem teszi, és ő fogja később megszívni valószínűleg, mert később sem fogja szeretni, hogy rá kell szóljon. Egyikünk sem szereti, de muszály. Az meg pláne szegénységi, hogy még le is fordítja mit mondd a kicsi, legalább ezt ne tenné.

Ne csak gondolkodjunk már ,hanem ne magyarázzunk bele fórumtársaink soraiba mást, kérem tisztelettel.

Nyilván kell egy bizonyos fokú szabály, hiszen biztonságérzetet ad a kisgyermeknek pl. a napi rutin ismétlődése.

A veszélyek esetén is be kell tartania szabályokat a gyereknek, pl. az általad említett zebra a vesszőparipám, ezerszer leírtam már a fórumon: meg kell fogni szorosan a kezét határozottan, bár ne úgy persze, hogy fájjon neki. Slussz.

És el is kell magyarázni a dolgokat a gyermeknek... ha legalább 3 éves; de 3 éves kor alatt, a dackoszakban nem sokra mész evvel, inkább olaj a tűzre.

De még kamaszokat is ha megkérsz valamire, juszt is az ellentétét csinálja, mármint a többség. Erre fel ordíts ezentúl, kedves fórumtárs. Kéretik néminemű higgadt gondolkodás részedről.

KIcsit beleolvasgattam a vitába.

Nem értek egyet, hogy ekkora korban ne szóljunk rá. Hogy rögtön változik is nem hiszem, de el lehet kezdeni.

Azzal sem értek totál egyet, hogy utánzásból élnek , hiszen nem gondolom, hogy anyuka így viselkedett és tőle vette a gyerek. Persze ki tudja?

Kedves előző, ismét én vagyok: igen ,akad szitu, amikor 3 év alatt is érdemes szólni a gyermeknek: VESZÉLYHELYZET esetén: pl. nyúlna a forró kályhához, lehet szólni rá: "nem szabad", DE CSAK HA CSELEKVÉSSEL ÖSSZEKAPCSOLOM ez esetben, tehát határozottan, de finoman elhúzom a kezét, miközben mondom. De nem feltétlen használ a dackorszakban, így csak veszélyhelyzetben van értelme, ekkor is cselekvéssel összekötve.

De pl. az udvariasságot nem értik még 2 évesek, mert ők még direktek, nem ennyire differenciáltak. Tehát ha esetleg nem is dacolna a felnőtt kérésével, hogy miként legyen udvarias, ilyen esetben is esetleg csak robotoid módon utánozza kérést, mondom, már ha egyáltalán teljesíti... Ha pedig robotoid módon teszi, akkor nem tette magáévá (lélekben), ergo nincs értelme, mert veszélyben sincs amikor csak udvariasságról van szó, és érteni se érti... ( 3-4 évesen már el kezdi érteni az ilyesmit is. )

A metakommunikációból ért ráadásul egy 2 éves gyermek, de még 6-7 évesen is elsősorban abból. Sőt, mi felnőttek is ösztönösen elég nagy arányban abból értünk, de egy kisgyerek fokozottan. Ettől függetlenül 3-4 éves kortól már a magyarázatnak is jelentős szerepe van. Alatta annak ellenére se, hogy már egy csecsemő is sok mindent ért, miközben lehet, h még nem beszél...

...még valami: mivel a metakommunikáció hat, így az udvariasság esetén INKÁBB A SZÜLŐI MINTÁNAK van értelme, azaz példamutatásnak, semmint a kérésnek, legalábbis 3 éves kor alatt;

a forró kályhás veszélyhelyzetben -szintén főleg 3 év alattiakra értve- meg a metakommunikáció szerepe pl. a hangsúly, ahogy éreztetjük vele: a kályha nem vicc, nem játék...