Két éves kisgyerekre nem illik rászólni, ha udvariatlan?
Találkoztunk többen barátnők és egyikünk hozta két éves kislányát. A kicsi többször tett megjegyzést, hogy "ők ne jöjjenek", "ők itt maradnak", szóval, hogy kopjunk le a fenébe. Ezt az anyuka csak tolmácsolta (mert nem nagyon lehetett érteni mit mond a kislány cumival a szájában). Nekem párszor a nyelvem hegyén volt, hogy megmondjam, hogy "ez nem szép dolog Bogika!", de nem akartam beleszólni Bogika nevelésébe, ha az anyuka ebben nem talál kivetni valót. De azon meglepődtem mikor egyik barátnőnk végül reagált Bogi egyik kijelentésére, hogy ő nagyon szomorú lesz, ha a kislány ilyeneket mond, persze Bogi erre valóban elkámpicsorodott. Anyuka meg ránk szólt, hogy ne izgassuk a gyereket.
Miért? Hány éves kortól lehet a gyermek tudomására hozni, hogy nem lesz népszerű, ha bizonyos dolgokat kimond? Vagy x éves korig még túl kicsi ehhez?
válasza: válasza: válasza:Nekem nem az a problémám, hogy dacos, meg hogy ilyeneket mondd. A kérdésemet az a szituáció szülte, hogy nem szabad jelezni a gyerek felé, hogy ilyet nem illik mondani? Anyuka se mondja, mi se mondhatjuk.. ez rendjén van?
Nyilván nem háborodok fel, ha anyuka rá szól és Bogi nem változtat a viselkedésén. De nem tudtam ezt hová tenni, hogy mikor amúgy sem érteném mit mondd a kisgyerek, azt azért közvetíti az anyuka és ennyi.
Vagy azt mondod, hogy ebben a korban úgyse érti, ezért felesleges rászólni?
válasza:Szerintem simán rá lehet.Persze nem lekiabálva a fejét,én mondjuk ezt a "szomorú leszek/sírni fogok"dolgot sem szeretem.
Inkább elmondom neki,h ezt ne illik így,és megígérem,h mi nem zavarjuk őt,de anyu barátnői vagytok és jöttetek meglátogatni,ezért veletek is foglalkozni kell.Persze,ha akar,anya itt van,és jöhet.
Ezt a másfél évessel így csinálom,tuti később lesznek nehéz időszakok,de ehhez próbálom majd tartani magam.
De mondjuk engem nem zavar az sem,ha a barátaink rászólnak a gyerkőcre.Szerintem semmi baj nincs abban,ha hamar megtanulja,h nem csak a szülőkre kell hallgatni.
válasza:A gyerek nyilván "ki akarta sajátítani" az anyját, azért szólt rátok. Zavarta, hogy nem csak az övé a barátnőtök. Egyenes következmény, hogy ezt ki is mondja. Utána anyukának az a dolga, hogy megmondja: kislányom, ők az én barátnőim, megkérlek, hogy ne beszélj így velük! Ők is szépen beszélnek veled, stb, stb.
Én ezt tettem volna hasonló esetben. Épp van egy rémes kétévesem, ő is csinál ilyeneket.
válasza: válasza: válasza:Kb. a 3. életévig nincs értelme rászólni a gyermekre, de általában se hatásos nevelési tényező, mert kényszer. Kényszerből az idősebb gyerek esetleg engedelmeskedik, de ez nem épül bele a lelkivilágába.
A példamutatás a lényeg. Néha lehet szólni kedvesen és áttételesen, hogy "kicsim, múltkor úgy örültem, amikor köszöntél a Béla bácsinak / Kati néninek, emlékszel? :)", de ennek is csak a 3. életévtől van jelentősége, inkább a dackorszak után (van, aki 3 és fél évesen is abban van még).
Az erőltetéssel, direkt tanítással többnyire nem érhető el hosszú távú fejlődés, ha 7 év alattit nevelünk, sőt, gátolja a fejlődését hosszútávon (átmeneti, rövidtávú esetleges sikerekkel körítve).
A példamutatás amiatt is hatékony nevelési tényező, mert a kisgyermek nem csupán kreatív, de ha viszont a tanulási folyamatait tekintjük: az elsősorban az utánzásra épül a 7. életévig (később már egyre inkább változik a tanulási tényezők hangsúlya, sorrendje).
El kell fogadni, h a 3. életévig még nem képes sajátjává tenni lélekben a viselkedési normákat, se azok okát, célját. Az erőltetés se teszi soha de soha lélekben sajátjává, nem érti meg, legfeljebb felszínesen utánozza olykor. A 4. életévtől már kezdi érteni is, de az erőltetés tehát ekkortól SEM használ, más téren se.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!