Normális ez a féle viselkedésforma egy 2 éves gyermeknél?
Barátnőm nagyobbik kisfiáról lenne szó.Ő most 2 éves,az öccse 3 hónapos.A nagyobbik gyermek viselkedésével nem tudok mit kezdeni;odáig jutottam hogy nem szívesen megyünk hozzájuk a 7 hónapos kislányommal.
Az ominózus kissrác egyszerűen vadállat.A saját öccsét is terrorizálja:harapdálja (fején,arcán,ahol éri),rugdossa,kiborítja a babkocsiból,stb.Életveszélyes együtt hagyni a 2 gyereket (és ez NEM túlzás,a saját édesanyja mondta ezt!).Mikor náluk vagyunk az én kislányomnál is bepróbálkozik:számtalanszor akarta őt is megharapni,megtaposni,belerúgni,a nyakánál fogva húzni (gyermekem még nem jár ugye),stb.Anyuka rászól ugyan,hogy "ejnye,nem szabad", de kb. ennyi.Én meg legszívesebben sokszor lekevernék neki 1 taslit(tudom,hogy nem ez a gyermeknevelés legmegfelelőbb módja, de kívülállóként is egyszerűen reménytelen esetnek tűnik a fiú),mert mikor már 4 órán keresztül ÉN szólongatom hogy ugyan ne gyilkolja már le az én lányomat és már csak azért is csinálja.
Anyukája tisztában van vele,hogy "eleven" (véleményem szerint nem ez a megfelelő jelző rá),de érdemileg nem igen tesz bármit is ellene.Panaszkodni szokott ugyan,de hát azzal nincs előrébb.
A kérdésem az volna,hogy ez normális viselkedés egy ennyi idős kisgyermeknél?Nekem első gyermekem van és nincs viszonyítási alapom,de én azt gondolom hogy ez már nem normális.
Ilyen esetben mit lehet tenni?Anyuka elfogult és meggyőződése,hogy a másik gyerek igenis védje meg magát tőle,vagy éppen a szülője.
Volt már valaki hasonló helyzetben???
Egyébként egészséges,okos kisfiú,nincs mentális problémája.
válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszaitokat!
Kicsit megnyugodtam, hogy nem én reagálom túl a dolgot.És komolyan nem túlzok,tragikus ami náluk megy.Én még ilyet nem láttam.
Az a baj,hogy anyuka szerint ez csak olyan "csínytevés" a nagyobbik részéről és fel sem merül benne,hogy valami gond van (pedig valóban igen sokszor komolyan veszélyezteti a testvérét-és más kisebb gyereket).Egyébként ő próbálja bevonni a nagyobbat a kicsi körüli teendőkbe,de olyan zsivány a kisfiú,hogy elkezdi puszilgatni az öcsikéjét,aztán a 3. puszi már harapás.Kilesi,hogy mikor van egy olyan pillanat mikor nem figyelünk;mikor tud kárt okozni a kisebbekben.És közben vigyorog.Amúgy a reakcióin látszik,hogy tudja hogy rossz az amit csinál,de már csak azért is rátesz egy lapáttal.Anyuka meg csak legyint.Leginkább azért,mert gondolom már nincs idegrendszere hozzá.Gondolom.
De akkor is!Akkor ennyi erővel minden ilyen korú gyermek egy kis vadorzó lesz?És majd egymásnak esnek a játszótéren,oviban,például?
Hát én nem tudom mi volna a jó megoldás...a jó szándékú tanácsokat rossz néven veszi az anyuka. :(
válasza: válasza: válasza: válasza:Szegény kicsi féltékeny, és nem elég neki az új kistestestvér, de még anyuka barátnője a kicsijével is ott van naphosszat, és még azzal a kicsivel sem tud mit kezdeni. Így szegény anyukának esélye sincs a saját kis családját megszokni, és törődni vele, mint a kicsinek sincs esélye megszokni a saját kis családját, és utána adagolni neki a kivülállókat.
Normális viselkedés ilyen szituációban a gyerektől. MEg kell változtatni a szitut, adni időt, ő is változni fog jó irányba.
válasza:Hogy ez a viselkedés mennyire normális, nem tudom, de sajnos az én kisfiam is ilyen vadóc. Ő is sokszor bántja a 6 hónapos kishúgát, és igen, életveszélyes egy helységben hagyni őket felügyelet nélkül, nem is teszem. Van ilyen, sajnos. Megértem, ha nem szeretnétek hozzájuk menni, mert félted a lányodat, és természetesen nem elvárható, hogy egy 7 hónapos megvédje magát egy 2 évessel szemben.
A tasliról: sajnos kapott már ki a kisfiam az agressziójáért. Tudod mennyit ért? Semmit. Ugyanúgy püfölte tovább a kicsit. Inkább akkor hagyja békén, sőt, játszik vele szépen, ha nyugodt itthon a légkör, ha sokat foglalkozunk vele, kevés videót néz, és inkább együtt játszik a család. Rengeteg türelem, szeretet, kell hozzá. Ez persze nem helyettesítheti a szánk rongyosra beszélését, hogy ötvenszer elmondjuk ugyanazt, hogy nem, nem szabad, simogatni szabad, kérj bocsánatot stb. Nagyon bízom benne, hogy ezek segítségével lassan megnyugszik a kisfiam.
Kedves 23:50-es hozzászóló:
"Anyuka barátnője a kicsijével is ott van naphosszat, és még azzal a kicsivel sem tud mit kezdeni. Így szegény anyukának esélye sincs a saját kis családját megszokni, és törődni vele, mint a kicsinek sincs esélye megszokni a saját kis családját, és utána adagolni neki a kívülállókat."
Erre annyival reagálnék, hogy a naphosszat ott lét részünkről 2-3 hetente 1 délutánt jelent; illetve hogy az anyuka sokkal gyakrabban hív minket; tehát nem gondolom hogy mi miattunk nem törődik kellően a gyermekeivel és folyton csak alkalmatlankodunk.Ezt azért mindenképpen szeretném letisztázni.
Én is édesanya vagyok és pontosan tudom milyen kellemetlen, mikor valaki valóban naphosszat a nyakunkon lóg-pont emiatt én nem esek bele ebbe a hibába.Minden látogatásunkat egy hosszas egyeztetés előz meg,hogy még véletlenül se legyen egyik félnek sem kellemetlen,alkalmatlan.
Emellett én azt gondolom kell a kisgyermekeknek,babáknak szocializálódniuk és kell hogy már korán ismerkedjenek a többi gyermekkel, pont azért,hogy az ilyen esetleges dolgokat kiküszöböljük.
Így ezt a részét a hozzászólásodnak nem osztom, de mindemellett köszönöm hogy válaszoltál a kérdésemre. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!