Ti is gyakran elkéstek két (vagy több) kisgyerekkel?

Minden nap előkészíteni a másnapi ruhákat és pontosan el kell indulni, nem szabad halogatni. Reggel 10-15. perccel korábban kelni.

Amikor iskolások lesznek akkor sem lesz sokkal könnyebb, és onnan azért mégsem késhettek.

Áh, ez ismerős! Két állapot létezett: elkéstünk, vagy fél órát vártunk mondjuk a szakadó hóban. Iszonyú volt még nekem is, pedig sosem voltam eg svájci doxa. De ez az állandó késés...! Már a pofámról lesült a bőr, komolyan. :-/ Egyetlen megoldás volt csak: percre kiszámoltam, mennyi idő kell az elkészüléshez indulásig, hogy kényelmesen kész legyünk. Készülődés közben pedig folyton az órát néztem, így rá tudtam kapcsolni, ha elcsúsztam. Na meg persze mindent előkészítettem már órákkal indulás előtt. Így is 7 éves lett a kisebbik, mire nagyjából normalizálódott. :-O

Mondjuk nálunk a kicsi az, aki tojik rá, honnan késik el. Egyszerűen nem érdekli, akkor sem öltözik és kész. Áhh, a falra tudok mászni tőle. :-)

Nálam a rend, és a koránkelés válik be. Néha így is van, hogy rohanás a vége, de ha nem az utsó percben kell keresgélni, kitalálni, az sokat segít. Én aztán egy igazi sz.rok a világra típusú notórius késő voltam, de két kicsivel muszáj volt megemberelni magam. Nagyon előre kell gondolkodnom, de nyugodtabb vagyok így.

Egyébként az szinte kötelező, hogy ajtóból nagykabátban forduljunk vissza pelenkát cserélni, mert "merénylet" van :))).

Na tök ismerős. nekem 3 gyereke van a legnagyobb is csak 5.5, a középsőm 3. és szept. óta én viszem őket busszal (amit imádnak és élveznek, én kevésbé). Én utálok gyűlölök késni mégis az első 4-5 hétben az 4-5 ovis napból 3on BIZTOS lekéstük a buszt. Azzal nehezítve hogy elvileg a kisebbemnek a kiscsoportba szigorúbbak az óvónénik és 8ra oda kellene érni.

Na én azt csináltam úgy 2 hete (mert mint írtam utálok késni nálunk a férjem reszortja az állandó elkésés mindenhonnan ő még a temetését is le fogja késni)hogy egyrészt a kiscsoportos óvónénikkel megbeszéltem mi a helyzet hogy vagy 7.20 ra érünk be amit iszonyú korainak tartok és ahhoz 6 kor kéne kelnünk, vagy csak 8.30ra szerencsére beleegyeztek és megértették.

Másrészt úgy csinálom ahogy előttem is írták mindent előkészítek, a férjem szokott is nevetni rajta hogy a legutolsó dolog is oda van téve, a tejes poharak sorba rakva az asztalon hogy csak öntenem kelljen, a kabátok mindig ugyanazon a fogason van ugyanannak a gyereknek hogy legalább a felvételéig eljussanak egyedül ( a 2 nagyobb természetesen, nem a kicsi) az én táskám mindig bepakolva van, csak bedobom a babakocsi aljába a pénztárcámat telefonomat pzst-t papírzsepiket pelenkát popsitörlőt plusz cumit a kicsinek tartok benne és sose veszem ki őket belőle vbagy ha igen rögtön oda rakom vissza így nem érhet meglepetés.

Így reggel sincs akkora rohanás.

Hogy később mi lesz mikor suliba kell menni időre, az talán azért lesz jobb mert az már közelebb lesz hozzánk, illetve akkor a nagyobbat majd apa viszi a suliba. (majd később a két nagyobbat).

Persze még így is jöhetnek váratlan dolgok, utolsó pillanatokban leöntött ruha meg hasonlók.

Jaj, ne is mondd!

Én mindig is ilyen voltam mondjuk, valahogy nincs időérzékem. Ettől függetlenül utálok késni és ha tudom, hogy nem érek oda időben, akkor még utána is stresszelek fél napig. Egyszerűen hiába készítek ki mindent, akkor is mindig történik valami, ami miatt csúszik az egész.

2 ovis gyerekem van és 8 hónapja ismét dolgozom. Én min. 1 órával előbb kelek, hogy mire ébresztem őket, már kész legyek, de mindig van valami rendkívüli dolog.

Az a szerencse, hogy rugalmas a munkaidőm és nem kell pontosan beérnem a melóhelyre, mert különben már kirúgtak volna :)

Ja és nálam az öltözködés a sarkalatos pont, mármint ált. az tart sokáig, hogy kitaláljam az aznapit és sajnos nem megy, hogy előző este eldöntsem...