Az normális, ha így gondolkodik az anyósom?

Nem, ő alapból is ritkán figyel ránk. Csak az volt a helyzet, h mi is betegek voltunk a férjemmel. Amúgy állandó shopping túrán van, most lehet hogy jól esett vna, egy kerestel nektek a kapuba egy tányér húslevest. Mondjuk, még sosem volt ilyen, uh nem is tudom, mit csinálnék zavaromban:-/ amúgyw mindent megoldok egyedül, de néha jól esne egy kis figyelem.

Dehát, a dolgok nem változnak, és ha az első gyerek is csak azért volt jó kért csodaszép szobát lehet neki csinálni, akkor szegény második lányom már annyira sem lesz izgalmas,hiszen már szoba van..

Szeretnék egy kicsit a sarkamra állni, nem mindig egy megjatszos vigyorgos, hű de örülök, hogy havonta atneztek, mikor tíz percre laktok, és épp Balcsira mentek viszonyt.

Utálom, hogy sz@ránk ránk, főleg a gyerekekre, de közben meg azt hiszik, milyen jó nagyszülők és cukik...

Bocs, néha ez a billentyűzet elirja a szavakat a telefonon.

És nem vendégeket szeretnek, hanem önzetlen szeretetet, hogy átviszek nekik egy kis levest, hátha jól esne nekik. .. ..

mire számít, ki fogja nekik nyolcvan évesen vinni a kenyeret, tejet???

Én már ezen is gondolkodtam, pedig milyen kicsinyes gondolatok felolem.