Kirakhatnak egy hiperaktív gyereket az oviból, amiért zavarja a társait?

Az IQ nem százalékos, ráadásul kisgyerekeknél kevéssé mérhető.

Az óvoda nem csak a játékról szól, hanem a tanulásról is.

Nevelési tanácsadóba kellene vinni, hogy megállapítsák, hogy hiperaktív-e, vagy csak törődésre vágyik, vagy értelmi fogyatékos-e.

50 IQ-val enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékosságról beszélünk,nem hieperaktivitásról, a kettő messze nem ugyanaz.

Neveleséi Tanácsadó javasolhatja speciális óvodába, iskolába való küldését, de az ovi csak úgy nem teheti ki,pálne ha esetleg vállalta az integrációját, spec fejlesztését, amiért még plusz pénzt is kap.

És ha nics a köezlben speciális intézmény ahova járhatna, akkor nem is köetelezhetik rá a szülőt, hogy elvigye.

Sajnálom nagyon a kialakult helyzetet,mind a család és a kisgyermek részéről,mind pedig az óvónénik,gyerekek szemszögéből is.

Az én fiam 3 évesen került óvodába ,vegyescsoportba,ahol a fő profil a nagycsoportosok iskolára felkészítése volt,mivel nagyon mozgékony volt és nem fogadott szót,mindenért sírt,nem fogadta el a szabályokat ,ezért nevelési tanácsadóba küldtek,ahol figyelemzavart és idegrendszeri éretlenséget sejtettek a tünetek hátterében.

Mivel megtehettem (kistesóval itthon voltam)kivettem az oviból és két évig a fejlesztésének éltem ,gyógypedagógushoz,TSMT terapeutához jártunk .

Idén egy együttműködő ,szófogadó ,szépen beilleszkedni képes 6 éves évvesztes gyereket kaptak vissza az oviba ,a tüneteiből annyi maradt vissza,hogy esetleg néha kicsit elkalandozik a figyelme és noszogatni kell,hogy figyeljen,már képes megülni a csoportfoglakozáson,részt vesz az iskolaelőkészítő foglakozásokon és semmi gondot nem okoz már sem az óvónéniknek,sem a gyerekeknek.

A fejlesztéseket nem hagytuk abba ,minden áron kigazdálkodjuk a hozzá szükséges összeget.

Ő értelmileg rendben van szerencsére,ügyesen számol,ír,olvas ,de még így is félek,hogy jövőre az iskolában is rendben legyen majd minden vele,mert nem felejtem el,hogy milyen volt megélnem 3 éves korában ,hogy bármit tettem a gyerekem nem volt képes együttműködni(nem nem akart,hanem képtelen volt rá),egy szülőnek rettenetes megélnie ezt a fajta tehetetlenséget,így messziről visszanézve most ,hogy jól alakultak azóta a dolgaink hatalmas megkönnyebbülést érzek,hogy mégsem maradt olyan a fiam,hanem rengeteget javult.

Én a kérdező által említett családot is nagyon sajnálom...:-( és kívánom nekik,hogy találjanak olyan befogadó óvodát ahol ezzel együtt elfogadják a kisfiút,van türelmük ráhangolódni,hogy ő hogyan működik,hogyan él meg dolgokat,képesek legyenek benne a jót is megláttni és ebből kiindulva motiválni,mert ez az alapja annak,hogy a kisfiú a felnőttek segítségével képes legyen idővel jobban kontrollálni a viselkedését.

Amennyiben érzi,hogy ő csak problémaforrás,akkor ezek a gyereke egyre dacosabbak,ellenállóbbak lesznek ,elfogadásra ,segítségre,türelemre jól reagálnak és igyekezni szoktak megfelelni az elvárásokanak ahogy tőlük telik.

" A hiperaktivitást és az idegrendszeri éretlenséget a szülők is "beismerik" (papírja van róla), de ők nem gondolják ,hogy speciális fejlesztésre szorulna"

Na itt a baj!

Súlyos viselkedésproblémás ,hiperaktív a gyerekük,beilleszkedni képtelen,emiatt súlyos kudarcokkal kénytelen szembesülni,emiatt egyre szélsőségesebb lesz a viselkedése és ők nem gondolják,hogy fejlesztés kellene neki...ha én így gondolkoztam volna,akkor a fiammal már nagyon súlyos bajok lennének,együtt kell működni a szakemberekkel,ez a gyerek érdeke!