Hagyjam magára a kishúgomat?

Apukámmal és négy éves húgommal élek. Apukám nagyon szeret minket, de nem tud a kisgyerekekkel bánni, és valahányszor Laura (a húgom) feltesz valami négy évesektől teljesen elfogadható gügye kérdést, apa ráripakodik. Soha nem bántja őt fizikailag, meg nem durvul el a dolog, de Laura nem fejlődik így eléggé. Apa nevelése az ölelgetésig terjed, egyébként elvárja Laurától, hogy mindent tudjon, és ha valami mégsem megy neki, nem tanítja meg rá (pl.: villa- és késhasználat). Ezért próbálok sokat segíteni; felolvasok Launak, megmagyarázok neki szavakat, amiket nem ért még, tanítgatom. Apa pár napja leült velem, és megkért, hogy ne neveljem a húgomat, mert az a szülő dolga, és ő képes rá, és hogy hogyha nem tudok leállni és nővérként részt venni Laura életében, inkább költözzek át anyámhoz. Nem akarom, hogy Laura ne tanulja meg ezeket a dolgokat, márpedig apámtól nem fogja megtanulni. Viszont apa álláspontját is megértem. De ha ott vagyok, képtelen vagyok visszafogni magam. Költözzek át anyához, hagyjam apámmal a kishúgomat?

Heni, 16