Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Mit kezdhetnék a kisfiammal?

Mit kezdhetnék a kisfiammal?

Figyelt kérdés

2 éves múlt.Nem volt sohasem egy nyugodt gyerek,de ami most megy, az túl megy minden határon.

Hisztizik,ordít,elfut mindenhonnan tőlem.Nyilvános helyen mondja rám hangosan,hogy cigány,buta anya.Nem beszélünk egyáltalán csúnyán,tehát nem itthon hallja.Ami szomorú,hogy akárhol mondja nevetnek rajta,hogy milyen aranyos.Hát persze.Szó szerint sehova nem szeretem magammal vinni,mert mint aki megbolondul úgy viselkedik. Üt,verekszik,1 percre nem áll meg mellettem.A postán a földön fekszik, a gyógyszertárba is tombol.A boltban lepakol.Múltkor a bankba, a kukába akart belemászni. Már ott is mondták,hogy milyen rossz,remélik nekik ilyen gyerekük nem lesz.

Turiba,vagy akármilyen boltba nem tudok vele menni,mert ledobálja a ruhákat.Rászólhat bárki,süket fülekre talál,mert nem érti meg.

Az előbb egy anyukától vettem használt ruhákat.Lejött hozzánk,mert a kisfiam náthás és nem akartam az ő babájához vinni,nehogy elkapja. Kb 10 percig volt itt.Ezeket csinálta a kisfiam: szétdobálta a szőnyeget, a helyéről.A ruhaszárítóról a ruhákat ledobálta a földre,legalább 10 db-ot, a zsírkrétákat is eldobálta, az anyuka eladó ruháit is,sőt még a kukába is bele akarta dobni. És az udvaron a biciklijét is felborította.Egy nagyon nyugodt anyuka volt,de már ő mondta,hogy már rég elverte volna és csoda,hogy birom idegekkel.Hát ez az,hogy nem birom...:(:(Higyjétek el,alig várom,hogy oviba menjen.Nem szeretem magammal vinni sehova sem:(Férjem javasolta,hogy inkább fizessünk családi napközit fél napra és legalább ott el lesz,mert kell a társaság én meg haladok itthon a ház körüli munkákkal.

Megszólhattok,de már lassan napjába 50x ráordítok,hogy értse meg,hogy nem.És mielőtt sz.r anyának elmondtok leírom,hogy az ordítás előtt legalább 200x elmondom kedvesen,hogy nem lehet,és hogy viselkedjen.A kezére,meg a fenekére is kapott már (nem erősen),de semmi nem használ.A büntetés sem,mutatja magától,hogy rakjam fel a szekrény tetejére.A boltban sem kap csokit,végighallgatom ha ordít.

Mit csinálhatnék?Már arra is gondoltam,hogy valami viselkedés problémája van.Nekem ne mondja senki,hogy egy 2 éves gyerek így viselkedik és ez helyén való...:(

Mi lett az én fiammal???


2012. szept. 18. 10:39
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:

"Férjem javasolta,hogy inkább fizessünk családi napközit fél napra és legalább ott el lesz,mert kell a társaság én meg haladok itthon a ház körüli munkákkal."


Ha van rá keret, akkor én biztosan élnék ezzel a lehtőséggel. Nem kell egész napra, csak déleőttre, így te is végzel a dolgoddal és nem stresszelsz, sokkal nagyobb türelemmel tudsz vele foglalkozni este és délután!

2012. szept. 18. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:

elolvastam a hozzászólásokat.

Teljesen egyet értek:

- A figyelmedet akarja.

- Játszani, beszélgetni, tanulni szeretne. Vagy csak mesélni valamiről.

- és a közösség.

Ami még fontos, a napközis tartózkodás után egy kiadós beszélgetés arról, mit csináltak együtt.


Az én kisfiam 3,5 éves. 1 éve jár családi napközibe, mindig kis időre. Azóta megszűntek az ilyen "rohamok". Nálunk nem volt állandó, csak alkalomszerű, és nem ilyen durva. De megoldódik, hidd el!

A családi napköziben kevesebben vannak, több figyelem jut egy gyerekre, és nem annyira merev.

Próbáld meg! :)))

2012. szept. 20. 07:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
Amit eddig nem írtak: mikor az én fiam volt 2 és fél és tetőzött a hisztikorszak, ráadásul épp terhes voltam, a fiam pedig pont ilyeneket csinált, de ő még pluszban attól is ordított, ha pl hajszál volt a ruháján, esetleg poros lett a keze, vagy vajas a szája, vagy bármi, érted? bármi miatt.... :D Most már vicces, de akkor a hajam téptem, sírva aludtam el, pszichológushoz akartam menni...Tudod mi segített? Lerajzoltuk együtt a családot, főleg én rajzoltam és meséltem, de nem úgy, mintha mi lennénk, hanem csak egy család. És a kisfiú pont olyat csinált a képen, mint ő, csúnya arcot vágott, dobált, hisztizett, a képeken pedig az anyuka szomorú, bánatos, sírós volt. És a pocakban a baba is, és apa is. Aztán rajzoltunk olyat, hogy a parkban együtt játszunk, nevetünk, meg olyat is, hogy a boltban együtt vásárolunk, mindenki mosolyog, az eladó néni is. És megkérdeztem, melyik tetszik jobban, mi lenne a jó. És ezt volt, hogy napjában 5x megcsináltuk. Van vagy 3 füzetnyi ilyen rajzom...:) A másik a bábozás, ugyanígy, szituációt elbábozni, hogy ne konkrétan magatokat, de valami nagyon hasonlót. Aztán ha éles szitu van, ne említsd a rajzot, de utána, ha lecsillapodtak a kedélyek, üljetek le megbeszélni, biztos van ilyen nyugis pillanata, újra vedd elő a rajzot, és mondd el, ma mennyire szomorú voltál, mint ez az anyuka a képen, mert ő így viselkedett, mint a kisfiú a képen. Persze fordítva is, ha ügyes volt, örülni kell együtt. Ez nem egy hetes dolog, ez több hónap, de idővel nagyon megtérül, és hagyomány lesz. Nálunk már a nagyfiam azóta 4 és fél éves, de bármi konfliktus volt azóta, akár félt vmitől, vagy a játszótéren volt galiba, most az ovis szituk, mindig lerajzoljuk és megbeszéljük. A tesója azóta másfél éves, ugyanígy fogom nevelni.
2012. szept. 20. 08:47
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!