2 vagy több kisgyerekesek. Milyenek a napjaitok? Boldog vagy, úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnéd?

Három gyerekem van. A nagy 4 éves, a középső 3 éves a kicsi 1,5. Mikor májusban közölték velem, hogy a középsőt vegyem ki a bölcsiből júniusban, különben nem csinálnak helyett az óvodában szeptember végén (azért akkor, mert akkor tölti a hármat)a számára, illetve az oviban közölték, hogy júniustól illő kivennem a nagyot, hiszen nyári szünet van, azt hittem felakasztom magam. Tudom, jön a sok megvető károgás: akkor minek nekem 3 gyerek, hiszen nem bírok velük?

Nos az az igazság imádom őket, imádok velük lenni, de 3 pici gyerekkel egész nap egyedül baromi nehéz. Mind fizikailag, mind szellemileg. És őszintén szólva szerintem kevés is számukra egy ember. Minden esetre végül is 4 hónapot vannak velem együtt itthon és úgy néz ki (remélem nem kiabálom el) túl éltük, szépen elmúlt ez a nyár, jó emlék fog maradni. Voltak, vannak nehéz napok. Főleg olyankor, mikor túl sok a házimunka és kevesebbet érek rá velük foglalkozni. Az is rossz már, hogy eltűntek a kortársak a játszótérről, csak az unalmas tér maradt magában. De kibírjuk már ezt a keveset.

Amúgy a tapasztalatom az, hogy:

- hagyd egy bizonyos fokig, hogy bokszolják le egymás között a dolgokat, ne avatkozz be az első zokogásra, illetve magyarázd el az árulkodó gyereknek, hogy meg kell tudnia védenie magát, érvényesülnie kell tudni, nem tudsz állandóan őrködni mellette.

- szoktasd őket egy napirendhez. Ha tudják, meddig dolgozol, mikor esztek, mikor vásároltok, mikor játszol velük és mikor mentek sétálni, játszótérre, akkor ezt várják el tőled, jobban halad a nap.

- próbáld lefárasztani őket.

- légy lazább. Sokszor már a bolhát is elefántnak érezzük mi anyák.

Persze ezek puszta okoskodások. Bizony nálunk is tud kiabálástól hangos lenni a lakás, nálunk is van, hogy összeakaszkodnak a gyerekek és van, hogy már annyira reménytelennek látom a helyzetet. De, aztán mikor lefekszem aludni belátom, hogy enélkül már meghalnék, annyira függő lettem.

3 gyerekes

mintha én írtam volna, azzal a különbséggel, hogy mi nem építkezünk:)

nálunk egy 3 éves és 22 hónapos csinálja a hangulatot. Egy 60 lakásos társasházban lakunk, szerintem nincs olyan lakó, aki nem hallott volna minket "élni".

Az, hogy együtt hármasban vagy 4esben Apával leüljünk játszani esélytelen, mert 16 másodperc alatt összevesznek bármin, vagy a kicsi terminátort játszik. Amivel úgy fél órára le tudom őket kötni az a gyurmázás. Kap mindkettő 1-1 adag gyurmát, persze az asztal 2 végén, mert egymás mellett esélytelen lenne és akkor egy picit el tudnak játszani. A mesén nincs vita, mert a kisebbik nem szeret tv-zni, nem köti le.