Miért ilyen álszentek a szülők? Tisztelt a kivételnek!

Nyílván azért hazudnak neked ebben, mivel te "elítéled" ezt a dolgot, így azt gondolják, hogy ha bevallják, őket is el fogod ítélni. Így inkább azt mondják neked amit szerintük hallani akarsz.

Én is annak a híve vagyok, hogy szép szóból ért az ember, ha azt szokja meg. Nem csapok a 3 éves lányom kezére, csak ha nagyon durvát csinál, persze akkor is csak jelzés értéke van. Tehát nem nagyot csapok, hanem kicsit. De ettől is pityorogni szokott, mert rosszul esik neki. De ezt minden esetben többszöri kérés előzi meg. Nekünk a bünti fal/szék jön be leginkább. A két kezemen meg tudom számolni hányszor csaptam a kis kezére.

Szerintem ez azért van, mert az emberek hajlamosak rögtön egy kalap alá venni a néhanapján elfenekelést azzal, hogy vki "hobbiból", elmebajból, merő hülyeségből rendszeresen durván bántalmazza a gyereket.

Én nem értek egyet azzal, hogy kivétel nélkül aki azt szokja meg, az ért a szép szóból is. Láttam már ezt is, azt is. Lehet, én is álszent vagyok, de nem kell mindenkinek tudni, hogy már csaptam a gyerek kezére, seggére, mert pontosan tudom, hogy hogyan hallanám vissza... Szerintem ettől tartanak, még akkor is, ha te pont nem vagy ilyen.

Szerintem ez nem feltétlenül álszentség. Inkább jó mutatja, hogy mennyire tartanak az anyukák a másik intoleranciájától. Ezt most nem rád értem, hanem általánosságban mondom.

Első gyerekemmel nagyon sokat jártam játszótérre és teljesen mindegy hogy mit hogyan csináltam, csak a leugatást kaptam mindenhonnan. Pl 8 hónapi szopizott a babám és volt tök idegen szülő, aki megkérdezte 7 hónaposan, hogy szopik-e a baba, mire igent mondtam és úgy nézett rám mint egy darab szarra :O hogy mindek egy ekkora babát még szoptatni. 1 hónap múlva amikor már nem, akkor meg ugyanazon a játszón egy másik anyuka az akkor már tápszert evő babára mondta, hogy mérgezem :(

Sorolhatnám a példákat, azokat is, amik nem velem történtek meg. Pl egyszer adtam az akkor 2 éves fiamnak egy túrórudit a parkban, le lettem szólva, hogy "miért tömöm túrórudival" :O Ki tömi?! Mi van?! Ugyanez a tévében a mesenézéssel kapcsolatban: a ház amiben laktunk tele volt babásokkal, kisgyerekekkel. A folyosón sajnos mindenkinek lehett hallani a kiabálást, a mesét a tévéből stb. Majdnem mindenhol esti órákban hangosan mentek a tévében a bogyó és babócától kezdte a harry potterig minden, de ugyanezek az anyukák a játszón váltig állították, hogy ők ugyan sosem néznek meséket a tévében. Tették az azért, mert volt egy-két anyuka, aki volt olyan primitív, hogy ha a tv szóba jött, akkor a "milyen anya az, aki..." meg az "én ugyan nem..." mondatokkal véleményezte a kérdést.

Nekem azóta van mégegy és egyébként is gyerekekkel foglalkozom, tudom, hogy miből mennyi a káros és miből nem szabad semmit és mi az ami nem számít és elég harcias is vagyok ha belémkötnek, de nem mindenki ilyen karakter, a többségnek nincs kedve szembemenni mások véleményével vagy bármilyen szinten összeütközésbe keveredni más anyukákkal, mert egyszerűen konfliktuskerülők.

Sajnos nagyon ritka az, ha valakivel/valakikkel úgy istenigazából beszélgetni lehet a gyereknevelésről olymódon, hogy mindenki megosztja a másikkal a saját tapasztalatait és jót csodálkozunk meg nevetünk azon, hogy mennyire különbözőek a gyerekek és mi magunk is. Tehát "én ugyan nem", "ugyanmár az csak szoktatás kérdése" és más IQlight beszólások nélkül.