A gyerekek maguktól ilyenek vagy a szülők miatt?

Persze lehet hogy sose szólnak rájuk ha így beszélnek, de egyetlen alkalomból nem szabad általánosítani. Én pl. mindig rászólok a gyerekeimre ha így "kiközösítenek" mást, tényleg sose hagyom rájuk mert nem tartom szép dolognak, ég a fejem mikor ilyet mondanak, mégis bizony megtörténik.

Életkori sajátosság... a lányom 2.5 a fiam 4 éves.

Az első tök jól leírta!

Minden kisgyerek tud butaságot csinálni, és igenis tudnak egymással undokok lenni. Szerintem mindegyik gyereknek van ilyen mozdulata legalább egyszer az életében.

Ez nem nevelés kérdése, hanem egyszerűen fejlődik a személyiségük, rájönnek ők önálló egyének, meg akarják magukat és a játékaikat védeni, csak épp először nem tudják hogy kell.

Épp ezért fontos, hogy ilyenkor mit reagál a szülő, miként viselkedik az anyuka vagy apuka, hogy későbbiekben a gyerek sokkal okosabban tudja kezelni az ilyen társas kapcsolatokat.

Maguktól:)

Ez tipikus 2-4 éves kori sajátosság. Védik azt ami az övék (játék, pajtás, anya). Jellemző lehet, hogy ha vendég gyerek jön, a "házigazda" nem mutatja meg a játékait, elveszi a kezéből, stb. Ezen tudnak (és kell is)a szülők segíteni, példát mutatni, elmagyarázni a gyerekeknek, hogy engedjék a másikat is játszani, de igazából csak az idő az ami megoldja a dolgot.

Persze vannak alapból barátságos, jószívű gyerekek is, nem minden gyerek "működik" így, és persze az is lehet, hogy egy alapból barátságos kisgyereknek van rossz napja, és így viselkedik.

De ennyiből a szülő hanyag nevelésére következtetni botorság.

A mi játszónkon van egy kisfiú,3 éves most fog oviba menni.

mikor mi megérkezünk általában az az első, hogy "ti nem jöhettek be,nem játszhattok".Pedig ismerjük egymást, bír minket,mi is őt.És az anyukája is jól neveli,amúgy mindig rászól.

Szóval szerintem is a legjobb családban is előfordulhat ilyen...csak nyilván nem mindegy, hogy a szülő hogy kezeli,mert ha mindig ráhagyja,akkor a gyereknél megmaradhat,ha viszont szépen lekezeli,akkor úgyis elmúlik.

Szerintem ne vedd a szívedre, a te gyerekednek is meg kell tanulnia majd, hogy vannak "keményebb" élethelyzetek is. Megóvni nem lehet őket (és nem is kell) mindentől.

Értem, hogy félted őt, és rosszul esik, ha bántják, de társas kapcsolatban ő is meg fog másokat bántani, és lesznek még ilyen helyzetek. De mindből tanulni fog.