Igazam van? Vagy túl reagálom?
Kedves mindenki!
Akit érdekel, annak mesélném: életem egyik legrosszabb napján vagyok túl: reggel kisfiam az óvoda kapujától gyakorlatilag úgy húzatta magát, és kerek egy órán keresztül nem tudtam bemenni vele a csoportba, vagyis háromszor is bennt voltunk, de mindhárom alkalommal ki is futott az üres udvarra, végül 9 után bement nagy nehezen, és én egy negyed óra múlva eljöttem, majd fél egyre mentem érte vissza. Hát szörnyű volt, bár elvolt, csak egyszer keresett, és csak akkor sírt, mikor az udvarról bejöttek, de mikor meglátott, és nekiállt sírni, úgy éreztem magam, mint egy gonosz dög. Előre félek a holnaptól:-((( És ti? Nektek milyen volt az első nap?
Lelkesítsd, hogy milyen jó lesz, ha majd megismeri jobban a többieket, és lesz neki új barátja! Nehogy meglássa rajtad, hogy szarul vagy!!!! Mindenképpen csak pozitívan!!!!
Többször is mondd el neki, hogy mész érte ebéd után (vagy alvás után), hogy ez ragadjon meg benne, hogy te nem fogod őt ott felejteni!!!
Pár nap és jobb lesz!!
(azt hiszem, 1. voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!