Türelmetlen, lobbanékony hangoskodó típusú gyerekből lehet csendeset, visszafogottabbat nevelni? Ha igen hogyan?

Olyan sokszor elgondolkozom ezen hogy türelmetlen, csapkodós, kiabálós gyerekeimből (mind a 2 ilyen sajnos) vajon én vagyok a béna hogy nem tudok sehogysem nyugodtabb, türelmesebb emberkéket faragni? Barátnőm lánya de még a fia is sokkal kevésbé impulzív mint az én gyerekeim, és nem kicsik már 3 és 5 évesek, tehát eddig még a dackorszak számlájára írtam. Meg sokat olvastam a témáról hogy a kicsi gyerekben milyen feszültségek feszülnek hogy sok mindent szeretne de nagy részére nem képes még emiatt olyan vad és akaratos és türelmetlen. De hát már annyira azért nem picik.

Reggel egymást csépelve kelnek, aztán még viszonylag nyugis a délelőtt. Rajzolunk festünk gyurmázunk, vágunk tehát ilyesmik (mert délután teljes felfordulásba fordul minden ilyen tevékenység). Aztán kimegyünk mozogni. Ordítanak mert valaki ráült a motorjukra a biciklijükre, ordítanak ha jó kedvük van és akkor is ha rossz. nem értem miért nem süketek, nem hagyom figyelmen kívül őket.

Csapkodnak és kiabálnak ha valami nem sikerül rögtön. Aztán ismét egymást bántják. Bármilyen korlátba ütköztetem őket (mert hát határokat muszáj szabni) már kiabálással csapkodással reagálnak.

Büntetés VAN! Szuperdada módra kislépcső leülni elgondolkozni, majd bocsánatot kérni. Meg is teszik ezeket de semmit se ér úgy látom.

Mit tegyek hogy olyan rendes aranyos nyugis gyerekek legyenek? Azt veszem észre hogy már nem szeretnek lassan velünk lenni a barátnőm és gyerekei. Nem is csodálom. Hiszen ezt a stílust látják a gyerekei. Mit tegyek, egyszerűen egy kalap csődnek érzem magam. Nem verekszek és csak viszonylag ritkán emelem fel a hangom ha már nagyon nagy butaságot készülnek csinálni.