Hogy szoktatnátok rá egy 2,5 - 3 éves gyereket az egyedüli elalvásra?

normál junor ágyat vegyél neki leesésgátlot

este feküdj mellé 5-10 perc s alszik nálunk igy müködik

Leírom nálunk hogy volt. Lányom 2-3 éves kora között elaludt egyedül ügyesen, aztán jött a tesó és az ovi és ez bezavart. 5 éves korára sikerült leszoktatnunk. Nem kell megijedni nem hiszem, hogy másnál is ilyen sokáig tartana csak mi rászoktattuk, hogy jó akkor ott leszünk mellette.

A leszoktatás így ment:

-először úgy aludt el, hogy a kezét kellett fogni

-egy idő után áttértem, hogy a lábát fogom

-majd csak ott ültem az ágy sarkában

-aztán kényelmetlen lett és mondtam, hogy ha azt akarja, hogy bent legyek akkor a földön fekszem. Ez jó is volt csak az a baj, hogy mindig elaludtam ( a lányom, ha alszik napközben van, hogy 40 perc is mire elalszik este)

-egy idő után az ajtó mellett ültem, de még a szobában,

-majd az ajtó előtt de szobán kívül és az ajtó nyitva volt.

Az én meglátásom ez alapján, hogy nem is szabad rászoktatni az együtt elalvásra, mert a leszoktatás nem egy gyors folyamat. Van kistesó is ő most 2 így nála törekedtem, hogy szokja az egyedül elalvást (nála az lett a baj, hogy amikor összekerültek 1 szobába zavarta, hogy ott vagyok és csinálta nekem a fesztivált)

Nálunk 20 hósan jött el ez.

Úgy szoktattam le, hogy annyiszor mentem vissza, ahányszor sírt. Nagyon pattanásig feszültek az idegeim, mert 1 órán át mászkáltam fel-le a lépcsőn, de leszokott róla :)

Az volt a zsákutca, hogy "szegénykém, ne sírjon, bent maradok, amíg elalszik". Na, először már fél óra után kijöhettem, de 1 hét múlva már 3 óra elteltével arra is felébredt, hogy kinyújtottam a lábam (fotelban ültem). Így az a megoldás volt, hogy visszamentem, megsimogattam, betakartam, kijöttem.

A 4-es válaszoló szépen leírta, de van ennél egy gyorsabb módszer. Persze ebben benne van a sírni hagyás, ami ugye kizárt, de csak az első alkalommal brutális, a második nap már sokkal egyszerűbb, a harmadik nap meg már lehet, nem is fog sírni.

A lényeg, hogy mese után befekteted az ágyba, puszi, ölelés, jó éjt, és leülsz mellé a földre. Persze ki fog mászni az ágyból, rád fog ugrálni, de neked csak vissza kell pakolnod őt az ágyba, (amikor először jön ki, akkor mondhatod neki, hogy "alvás van", másodjára már nem szabad vele kommunikálni) és visszaülsz a helyedre. Baromi fárasztó az első nap, és az ember hajlamos feladni, de ha nem adod fel, akkor kb fél óra múlva elfárad a hisztibe és el fog aludni. A lényeg, hogy mikor már másodjára, ikszedjére jön ki az ágyból és inni, enni kér, mesét akar, azt, hogy játsz vele, stb, akkor következetesen és szó nélkül vissza kell tenni. Miért nem szabad hozzá szólni? Mert a figyelmedre vágyik, azt akarja felkelteni, így ha reagálsz a sírásra, hisztire, akkor annyival nehezebben fogod tudni végigvinni az akaratodat.

Ha iksz nap múlva már sokkal könnyebben megy (márpedig könnyebben fog menni, mert felfogja, hogy a visítással már nem ér el semmit), akkor lehet azt, hogy egyre messzebb ülsz tőle, ahogy a 4-es válaszoló is írta. Aztán ajtó elé, szobán belül, ajtó elé szobán kívül, aztán nappali, aztán már semmi probléma nem lesz.

Ha a sírni hagyás nem játszik, akkor nagyon nagyon nagyon sokáig fogsz vele küzdeni és felvesz majd ennél sokkal rosszabb szokásokat, és a végén az lesz, hogy hajnali 1-kor ő még kukorékol, te meg már rég bedobnád a szunyát. :)

Kitartást!!!