2,5 éves kisfiam hogyan szoktassam az egyedüli elalvásra?

hehe remélem jön valami okos, mert nálunk ugyanez a helyzet annyi különbséggel, hogy be kell hozzájuk feküdni amíg elalszanak. 28 és 13 hónaposak...

hihi,én vagyok a második.én sem tudok okos tanácsot adni,2 éves koráig ő is egyedül aludt.aztán jött a kiságy undor,a szeparációs szorongás, a félelem a sötéttől és még sorolhatnám,az mind egyszerre.ő is velem alszik csak el.először megmondom őszintén élveztem mert még sosem aludtam vele,és baromi jó volt látni ahogy elalszik,de mára már azért egyedül is elaludhatna.néha ki ki jövök,és elfelejtek visszamenni,ilyenkor egyedül is elalszik,de ez nem jön be mindig.igy okos nem vagyok,de a beállok mögétek.

Hát Lányok, nem egyszerű a dolog, de nem lehetetlen. :) Nekünk is volt ilyen időszakunk, és sajnos bizony sírás-rívás nélkül a helyzetet orvosolni nem lehet. Nálunk én szúrtam el a dolgot, mert volt egy időszak hogy magam mellé vettem elalvás előtt egy 20 percre, mert milyen jó lesz az nekünk, és gondoltam abból baj nem lehet. Hát tévedtem. A végén odáig fajult a helyzet, hogy ÚGY CSINÁLT, mint aki alszik, és ahogy megmozdultam, már tudta, hogy be akarom vinni a saját ágyába, és éktelen sírásba kezdett, meg tiltakozásba. Mindenképpen helyre akartam hozni a dolgokat, mert ez senkinek nem volt így jó. Ő sem aludta ki magát, én sem. Végül úgy oldottam meg, hogy bevittem a szobájába este, megpuszilgattam, megölelgettem, és leraktam a saját ágyába. Kijöttem. Persze nagy sírás volt.. 5 perc után visszamentem, megint megölelgettem, megpuszilgattam, elmondtam neki, hogy szeretem, de most már nagy, és a saját ágyában kell aludnia, aztán megint kijöttem. Ez ment egy jó ideig, az első napokon volt, hogy másfél, 2 óráig is... :( Nem volt könnyű. Neki sem, és nekem sem. Nekem ráadásul iszonyat bűntudatom volt, mert ha nem találom ki, hogy mennyire jó lesz nekünk még így alvás előtt kicsit összebújni, és pihenni, akkor ez az egész nincs! Kb a 4-5. napra rendeződött a dolog, és végre az éjszakát is megint átaludta, reggel boldogan, és jókedvűen ébredt. Azóta is van néha, hogy bepróbálkozik, de már nem engedek, szóval hamar feladja. :) Szóval én azt mondom, hogy sírás nélkül nem fog menni, de aránylag hamar meg tudják szokni az új helyzetet. Csak kitartás!!