Érzékeny anyukák! Mit tettetek, hogy ne sírjatok, mikor a gyerek oviba ment?

Én úgy állnék hozzá, hogy szükséges. Szokni fogja a társaságot, szocializálódik, satöbbi.

Máshogy nem igazán lehet.

bocsi előre is

ha megérzi h te nem akarod akkor majd ö sem akarja és kész a hiszti

ö bőg mert te nem akarod te bőgsz mert a kicsi is

és itt az ördögi kör egymást hergelitek fel ezzel

és így a beszoktatás is hosszabb lesz

csak és kizárólag úgy működik h te eldöntöd h neki ez jó dolog és ezt az eszedbe vésed és így is állsz hozzá

ha ez megvan akkor reggel átöltözés puszi ölelés nagy mosoly !!!!(1-1db) és mutasd/mond meg neki mikor jössz érte -- és tartsad is be!!!!! (pl ebéd után, ha az órán ide ér a mutató stb..)

nincs hátra fordulás nincs csak még egy puszi azzal csak rontasz

ezt majd akkor lehet h már rutinná vált neki az ovi

segíteni tudod azzal az elején h pl adsz neki valamit amire vigyázz amíg te távol van

vagy ha lehet viszi a kedvencét

próbáld meg ezt is olyan kis szertartássá emelni mint pl az esti lefekvést akkor könnyebb neki

pl minden reggel ugyan arra mentek ugyan akkor értek be stb....

hidd el ha bőg is amint elmentél lecsillapodik és megy játszani a többiekkel

a hiszti és a reggeli bőgés csak neked szól nem az ovi ellen :-)

majd 2 évig dolgoztam oviban kisegítőként és 6 évet nyomtunk le a nagyokkal az oviban :-)

mikor dolgoztam akkor simán ez volt Anya elment? nya akkor megyek játszani és vigyorogva rohant el

anno nekem is próbálkozott a kisebbik kb 2 hét alatt megértette h akár mit csinál akkor is oviba menni kell pedig ismerte az óvónőket ismerte a gyerekeket (vegyes csoport) mégis csinálta -- próbálkozott :-)

szal következetesség

Nem értem miért kell bömbölni, mert a gyerek oviba megy...

Örülj neki, hogy 3 évig otthon lehetett veled. Más szülők sokkal elöbb rákényszerülnek, hogy közösségbe adják a gyerkőcöt. Én is 2 évesen adtam bölcsibe a fiamat, mert menni kellett dolgozni, hogy megéljünk. De én még én jó helyzetben voltam, mert láttam sok 8-9 hónapos babát is, akik jelentem nagyon jól elvoltak a bölcsiben.

Végig bőgtem a haza utat,a fiam első ovis napján,sőt az egész első hetet. Fiam nem látta. Ugyan igy lesz a lányomnál is,most kezdi,

Bölcsi beszoktatásnál 14 hós volt a lányom,25 hós a fiam. Ott is sírtam,azt se látták.Nehéz. Egy a lényeg,ne a gyermeked előtt sírj:o)))

Na hogy ment az első nap?

Ma ment a lányom először oviba,fiammal egy csoportba került(1 év a korkülönbség).

Egész délelőttöt így is végig sírtam itthon. Alig várom h 3 óra legyen és mehessek értük, szabit vettem ki,hogy ha bármi gond lenne,legalább első héten tudjak azonnal ott lenni.

3. vagyok:

húúú, hát a múlt héten már be-bejártam vele, pénteken ott hagytam egy óra hosszára, akkor még tök jól elvolt. Ma eleve rossz kedve is volt, mert ahogy mentünk ki az udvarra az oviban, 2-szer is elesett és elkezdett sírni. Aztán elkezdte mondogatni, hogy menjünk haza. Az óvó nénije "kezelésbe vette", vigasztalta. Akkor én szépen elköszöntem tőle és mondtam, hogy nemsokára jövök érte. Istenem, még az utcán is hallottam a sírását! Én sem bírtam ki,hazáig sírtam: kár, hogy nem vittem napszemüveget, ne legyen feltűnő. 1 óra múlva mentem érte, de vagy 4 órának tűnt ez az idő. Holnap már ott is ebédel.