Hiperaktív gyerek rokonságon belüli elfogadásáról kérdés?
A testvérem gyerekei már nagyon sokat voltak nálunk egészen pici koruktól,nyáron hetekig,évközben majdnem minden hétvégén jöttek hozzánk itt aludtak,aminek mi nagyon örültünk,szeretettel vártuk őket,mentünk kirándulni,moziba velük stb.
Céloztam a testvéremnek arra,hogy a fiam már 6 éves is elmúlt és még soha !!! nem vitte el egyszer sem magukhoz úgy,hogy ott aludt volna náluk,csak velünk volt egy-egy órára.
Ekkor jött az amitől még most is sírok:
Hogy nekem nagyon jó kifogás ,hogy a gyerekemre azt mondják a pszichiáterek,hogy hiperaktív,mert valójában túlajnározásról van szó,mind mi a szülők,mindpedig a nagyszülők részéről,mert ő agyonverte volna már,nemhogy ilyen nyugodtan,szépen kérje meg dolgokra.
Tény,hogy igyekszem higgadtan,de határozottan nevelni a kisfiamat,nem ordibálok vele,nem verem,mert azzal sem mennék semmire,sőt mégrosszabb lenne a helyzet még ennél is.
Ha elmentünk a testvéremhez ,akkor volt olyan,hogy már az odaérkezésünkkor úgy ráordított a fiamra a szaladgálásáért,hogy a fiam zokogva ,magán kívűl sírt,hogy ő nem akart rosszat nem tudja mi a baj vele.
Azt mondta a tesvtvérem,hogy utálja,hogy nem tudjuk megnevelni a fiamat és nem tudjuk visszafogni a rosszalkodástól,ő lehet ,hogy így láttja kívűlről,de én úgy érzem,hogy mindent megteszünk ami tőlünk telik.
Azt egyenesen kineveti,hogy súlyos pénzeket költünk gyógypedagógusra és mozgásfejlesztésre ,hogy a gyerek magatartását javítsuk.
Azt mondta az ő házát nem fogja összerongálni,ne képzeljem,hogy elviszi magukhoz egyszeris nélkülem.
Régebben évekkel ezelőtt itthon összefirkálta a falat,de most már nem szokott ilyent csinálni.
Más nem rokon gyerekek viszont már sokszor aludtak náluk,őket szeretettel fogadta ,kihangsúlyozta,hogy azok normális,nyugodt gyerekek és neki nincs egy "ilyenhez" idegzete mint az enyém .
:,-(
MIndez igaz,sajnos ez valóban megtörtént,valóban elhangzottak ezek a szavak ma,annak ellenére,hogy már számtalanszor elmondtam a testvéremnek,hogy mi a helyzet .
Undorral beszélt a fiamról aki nekem akármilyen is a mindenem...:-(
Azt mondta nehogy már számon merjem kérni,hogy kit enged a házába és kit nem,neki sincsen semmi köze az én vendégeimhez(akik történetesen az ő gyerekei voltak leginkább ).
Itt szó sincsen elfogadásról,itt csak nevelési kritika és elutasítás van...
Ti hogy viselnétek mindezt a helyemben?
válasza: válasza:Ha ezt az én testvérem mondta volna így el nekem én megszakítanám vele a kapcsolatot és nem mennék hozzá sehogy és az ő gyerekei sem lennének nálam semmilyen formában.
Lehet kegyetlen de tesód is az veled szemben.
Egyébként ha nem akarod vele a kapcsolatot megszakítani akkor vidd el egyszer magatokkal egy fejlesztésre vagy orvoshoz hogy a gyerek tényleg hiperaktív és nem rossz...
Tudod a szívem megszakadt ma a gyerekemért,aki nekem tökéletes,különleges,arra gondolok,hogy nem fogok tudni mindig mögötte állni.
Nagyon sokat javult a fejlesztések hatására,a szakember is dícséri,hogy rengeteg a fejlődés és hogy egy sikertörténet lesz ez a gyerek meglátom .
És a saját testvérem aki láttja a küszködésünket a gyerekemért így áll hozzá .
:,-(
Azt monta ,hogy akkor inkább az ő gyerekei se jöjjenek hozzánk többet,ha én szóvá mertem ezt tenni,hogy miért ilyen elutasító,távolságtartó a fiammal.
Állandóan azt emlegette idáig is,hogy ő majd tudná a módját,hogy ez az ördögi gyerek megjavuljon,lenyugodjon,mondtam neki ma éppen azért lenne jó,ha csak egyetlenegyszer náluk lenne pár órát nélkülem,hogy hátha megjavítva kaphatnám vissza a gyerekemet.
A Gyerekek nagyon ragaszkodnak pedig egymáshoz,hiszen rengeteg közös emlékük,élményük volt az unokatesókkal.
válasza:Nagyon szomorú és felháborító a testvéred viselkedése.
Én biztosan megmondanám neki, hogy sajnos ezek után nem áll módomban vigyázni az ő gyerekeire, mivel félő, hogy őket is ugyanúgy elrontom, mint a saját gyermekemet, és nyilván ezt ő sem akarhatja. A testvéremmel meg közölném, hogy amíg nem kerül tisztába a hiperaktivitás fogalmával, addig rá sem vagyok kíváncsi.
Ezek szerint sajnos nem úgy szereti a fiadat, ahogy kellene. Lehet, hogy fárasztóbb lenne neki rá vigyázni, mint a saját gyerekeire, de néha igazán megtehetné. Ja és persze úgy, hogy ezt nem dörgöli az orrod alá...
válasza:Anyukánk szerint sem áll jól a testvérem a problémához .
Az is az egyik nagy probléma a testvérem szerint,hogy állítólag a nagyszülők is csak agyonpátyolgatják a "kitalált mássága" miatt.
Mert mi az,hogy ráhagyjuk,hogy ebéd közben feláll,meg a felnőttek szavába bele
mer vágni(persze ha rászólunk bocsánatot kér,majd egy perc után újra megfeledkezik magáról),meg szaladgál,meg ugrál állandóan.
Az ilyen gyerekek nagyon rosszul viselik a kudarcot bármiben,például ha nem sikerül neki összerakni egy játékot,akkor kétségbeesetten,megnyugtathatatlanul sír,ezt a testvérem szerint egy jól irányzott pofonnal kell csírájában elfojtani,nem nyugtatgatni.Szerencsére a kudarctűrése is javulóban van azért a korábbiakhoz képest.
Utálja ezt a fölhajtást,"nagyzolást",hogy fejlesztésekre járatjuk a gyereket,szerinte a nagyszülők kivételeznek az erőszakosan figyelmet magának követelő gyermekkel-azaz direkt ADHD-snak szimulálja magát.
Édesapámnak pár éve volt egy nagy kiborulása a gyerek viselkedése miatt(pár éve sokkal rosszabb volt a helyzet),hogy elrontottuk a gyereket és ő nem akar ez miatt áldozat lenni,ha vele lenne esetleg a gyerek,akkoriban még nem értette a család,hogy mi van ezzel a gyerekkel,miért ennyire nyugtalan,mozgékony,én szó nélkül elvittem akkor a 4 éves megnyugtathatatlanul zokogó gyereket ,akit apukáma karjánál fogva húzott végig magánál fogva irányomba,akkor már jártunk pszichológushoz és mondogatták,hogy ..."hát igen anyuka ,ez úgy tűnik figyelemzavar,hiperaktivitás lesz a kisfiúnál" .
Másnap a Kossuth rádióban műsor volt a hiperaktivitásról és apukám sírva hívott telefonon,hogy most már értik,hogy nem direkt ennyire zavaró a gyerek viselkedése és megígérte,hogy ezután támogatni fognak a gyerek problémájával kapcsolatban ,soha többé nem bántottak ezután a szüleim ez miatt,hanem utánaolvastak,szóltak ha műsor volt róla,hogy mit láttak,támogattak lelkileg,mert nagyon el voltunk keseredve eleinte,hogy mit lehet csinálni ilyenkor,mi lesz később a gyerek sorsa.
Manapság a legnagyobb segítsége a nyugdíjas nagyszülőknek ha náluk van,virágot locsolnak,segít kivinni a szemetet,felmos,állandóan rendet rak mások után és élvezi,ha dícsérik ezek miatt.
DE megülni még mindig nem nagyon tud a családi ebédnél,még mindig sokat szaladgál és ugrál,sokkal többet mint egy átlagos korabeli gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!